Éreztétek már úgy h ti sosem fogjátok megtalálni az igazit?

Ebben egészen biztos vagyok.

Abban reménykedek, hogy talán lesz valaki akivel egy kapcsolat menni fog, de jelenleg ez se tűnik valószínűnek. Három éve próbálkozom, de nem sok sikerrel.

Előttem szóló: csomó olyan pár van, ahol a lány magasabb, mint a fiú...

Én nem igazán. Mivel nem is keresem. :P

Úgy vagyok vele, mint a "boldogsággal". Sokan boldogok akarnak lenni, kitalálnak célokat, h ha majd azt elérik, akkor azok lesznek. Holott erre semmi garancia. Lehet akkor már nem azt fogja akarni, mire megszerzi vagy eléri, már nem teszi boldoggá... Ugyan ilyen az "igazi" keresése is. Elképzeled, hogy mondjuk neked az "igazi" 180 cm, szőke, kék szemű, és van egy anyajegy az állán, kedves, mindent megtenne érted, mondjuk motorozik, szeret ezt azt csinálni, de ez tök fölösleg. Pont ilyet úgyse találsz egyrészt, másrészt az ember nem tudja mi vagy ki a jó neki...

Szóval én úgy vagyok vele, ha akad, akad, ha nem, nem.

Én csak úgy vagyok, hogy olyasmit csináljak, ami megy, boldoguljak, önálló legyek, attól függetlenül, hogy boldoggá tesz-e vagy sem, mert azt látom helyesnek. És amíg azt teszem, ami helyes, addig nagy baj nem lehet. :) Szerintem.

Szóval szerintem ha úgy alakul, a boldogság meg az igazi is olyan, amibe/akibe "belebotlasz" az utad során, ha úgy adódik. :)

Ezen nem kell parázni, ha valamit nagyon erőltet az ember, az ált. nem megy, mert folyton az jár a fejedbe, h "még mindig nincs... még mindig nincs... Még mindig nincs... MÉG MINDIG NINCS, DE SZAR... SZAR... SZAR..."

Szal nyugi, és majd jön magától. :)

Addig is itt ez az élet, fiatal vagy, és még annyi mindent csinálhatsz, láthatsz, tapasztalhatsz. ;)