Elmondjam a barátaimnak?

Szerintem egyszer úgyis megtudják, már ha jó barátok lesztek pár év múlva is. Ha megbízol bennük, mondd el.

Tudom, nem könnyű, én se mondtam még el..

Személy szerint én várnék vele, de ezt nagyon sok minden befolyásolja. Én nem rég múltam el 21 éves, és kb másfél éve volt az első coming outom, a legjobb barátom előtt, aki roppant megértő volt, egyből megnyugtatott és közölte velem, hogy én attól még a barátja vagyok stb. A napokban avattam be a másik gyerekkori barátomat, aki szintén hasonlóképpen reagált, így szerencsésnek mondhatom magamat. Bár ez talán nem is szerencse… el is árulom miért gondolom így. Véleményem szerint, 16 évesen a barátságok még nagyon sokat változnak, ilyenkor még a csoporthoz való tartozás, a falkaszellem határozza meg azt, hogy ki kivel hogy és miképp bánik, mint ahogy mindenki, úgy minden bizonnyal én is ilyen voltam és ez a normális (szóval ne félj, ebbe semmi bántás nincs :) ) Ez egy amolyan szocializációs érési folyamat. Lényeg a lényeg, hogy ilyenkor a barátságot még inkább a csapatszellem és a közösséghez tartozás vezérli, mintsem a személyes kapcsolatok, barátságok,ezért ha épp nincs más személy, akit utálni lehet, könnyen megeshet, hogy te leszel az, míg ez a későbbiekben már nem lesz ennyire szélsőséges. Ha én most visszaemlékszem arra, hogy 16 évesen kik lettek volna azok akiket beavattam volna… hát, nagyon körberöhögném az akkori énemet, ugyanis kb 5-6 plusz olyan ember van, akiknek a mai gondolkodásommal egyáltalán nem beszélnék erről, és ez nem véletlen. Nem véletlen az sem, hogy ezekkel az emberekkel ma már egyáltalán nem beszélek, pedig régen nagy volt a „szerelem”. A te döntésed, hogy kinek mit mondasz el, te érzed, hogy ezt hogy fogja fogadni a környezeted, de egy szó mint száz, én nem tenném :) Ha esetleg akad olyan kérdésed ezzel kapcsolatban, amit nem tudsz mástól megkérdezni nyugodtan írj egy üzenetet. :)

21/L/L