Magyarországon van értelme felvállalni, hogy ha valaki leszbikus vagy meleg?

Én se vállalom fel, hogy hetero vagyok,mert kinek mi köze van hozzá?Nem smacizom utcán a párommal,kézen fogva is ritkán megyünk.

Ha te kézenfogva sétálnál egy ugyanolyan neművel,azzal sincsen semmi gond, de ne smárolgassatok,mert nem illik.(heteróknál sem illik nyalakodni az utcán én úgy gondolom!).A hálószobában meg azt csinálsz amit akarsz, illetve a melegbárokban is.

Ja és a másik, hogy nagyon nem mindegy, hogy úgy érzed bárcsak lenne férfi tested,és azzal szeretnél imádni egy nőt, vagy pedig rendben vagy a női testeddel és ennek ellenére szeretnél nővel testi-lelki kapcsolatot!

Mert ha férfi testbe születtél volna,és férfias szeretnél lenni inkább,akkor transzszexuális vagy, ha rendben vagy a nőiességeddel és a nőket szereted,akkor pedig leszbikos(ergo homoszexuális vagy!).

Kicsit szerintem gondolkozz el ezen, és ismerkedj szintén leszbikusokkal. A legjobb barátnőd, ha hetero,akkor semmi értelme nincs nála bepróbálkoznod.

"Én se vállalom fel, hogy hetero vagyok,mert kinek mi köze van hozzá?"

"Én nem reklámozom, hogy hetero vagyok"

kedves ostoba válaszolók, a hetroszexualitást nem KELL felvállani, mert eleve mindenkiről azt feltételezik, hogy HETERO!

a coming out épp azért nyer értelmet, mert nem mindenki hetero, akiről gondolják. ha nem gondolnák a melegekről, hogy heterok, akkor nem is lenne értelme a coming outnak. épphogy az lenne a jó, ha nem kellene coming outolni, de sajnos kell, mert az embereknek eszébe se jut, hogy nem mindenki hetero.

egy példa: megkérdezik egy férfitől: "barátnő/feleség?"

namármost, maga a kérdés eleve feltételezi, hogy az illető hetero. Most mit válaszoljon erre az illető: mondhatja, hogy "barátom van" - ez lenne maga a coming out, de akkor jönnek a véresszájú homofóbok, hogy mit reklámozza a szexualitását, de hát basszátokmeg, a heteróság van reklámozva, észre se veszitek, mindenhonnan az folyik.

azoknak a válaszolóknak, akik szerint a lányokat simán elfogadják, sőt, az vonzó a pasik szemében: mondta már rám egy nagyon jó barátom (vagyis annak hittem), amikor elmondtam neki, h a lányokat szeretem, hogy ez betegség.

szóval, kedves kérdező, én azt tanácsolom, h ne reklámozd feltétlenül magadról, h leszbikus vagy, de élj a szíved szerint és keresd a boldogságod! :)

Én azt tanácsolom neked, hogy hagyd, hogy ez a dolog kiforrjon benned. Fiatal vagy még, előtted az élet. Ezt úgy értem, hogy próbálj megbékélni önmagaddal. Olvass a témában, nézz ilyen jellegű filmeket, amiből esetleg erőt meríthetsz, vagy egy-két dolgot rendbe tehet a lelkedben. Ha úgy érzed elöntenek a gondolatok próbálj nyugtató zenéket hallgatni, vagy csak menj el egyedül sétálni, s a friss levegő kitisztítja a tudatod. Mindezek mellett próbálj meg megbékélni a lelkeddel. Ezek mellett pedig vannak kifejezetten leszbikusoknak készített internetes társkeresők, chat-ek, ott tudsz ismerkedni is, s nem csak párkapcsolat céljából.

És akkor az én történetem:

28 éves srác vagyok. Már gyerekként tudtam, hogy meleg vagyok, mert valahol legbelül éreztem, hogy ez a feleség, gyerek dolog nekem nagyon idegen. Nem fogok hazudni, azért enyhe szexuális érdeklődés is volt nálam, de mindig azon gondolkoztam, hogy vajon milyen is lehet megcsókolni egy férfit. Természetesen nálam is mentek ezek a "b*zizós" dolgok, így nem is tudtam elfogadni magam. Kicsit nőies is lettem (hosszú haj egyebek), de nem törődtem vele, úgy éreztem, hogy nem probléma ez, meg soká lesz mire felnövök, meg úgy éreztem nem is leszek felnőtt.

Aztán szembe kellett néznem a ténnyel, hogy egyre öregszem, s bizony fel fogok nőni, s férfi maradok férfiak iránti vonzalommal. Középiskola maga volt a rémálom. Irigykedtem másokra, akiknek barátja, barátnője volt, én pedig ott voltam egyedül. Az internet nagy segítség volt, hogy kialakíthassak magam körül egy társaságot, akik mellett átlagosnak érzem magam.

Befejeztem az iskolát, s jött a munkakeresés. Rengeteg kisebbségi komplexussal, ami a szexualitásomból eredt. Nekem ez a dolog privátnak számít, tehát nem kötöm másnak az orrára, de ennek ellenére zavar, hogy mások mindig az én magánéletemben óhajtanak turkálni (kivel voltam, együtt voltam-e ezzel, azzal, van-e azzal, ezzel kapcsolatom stb.).

A szexualitásom központi téma a jelenlegi munkahelyemen, de úgy érzem, hogy nagyon kevesen vannak olyanok, akik biztosak benne, hogy én meleg vagyok. Több lánnyal is hírbe hoztak már. Ebben a környezetben nem érzem jól magam, mindig megpróbálom másnak mutatni magam, s egyes helyzeteket nem tudok kezelni. Egyáltalán. Talán pont ebből is szűrődik le az, hogy valami nálam más.

Van olyan, aki csak köszön nekem. Van, aki még erre sem hajlandó, szinte érezhető a viselkedésében, nézésében, hogy lenéz. Van olyan, akivel pedig jóban vagyok. A reggeli műszakokat gyűlölöm a legjobban, mert ilyenkor vannak a legtöbben bent. Ráadásul pont azok, akikkel nem vagyok jóban, max. köszönő viszonyban. Ilyenkor szoktam eljátszani, hogy nyomkodom a telefonom, mint ha valami nagyon fontos dolgot csinálnék, vagy amikor nem látja senki elbújok a wc-ben, s azt várom mikor kezdődik a műszak...

Sokszor voltam emiatt padlón, de ilyenkor arra gondoltam, hogy összetehetem a két kezem, hogy nem vagyok olyan, aki végigmegy az utcán, s undorodva fordulnak utána. És talán az sem, akiről mindenki azt hiszi heteró, aztán meg elfordulnak tőle, ha kiderül szexuális identitása.

Válasz a kérdésedre: Nincs értelme felvállalni.

Elég, csak ha feltételezik, már sok megkülönböztetés ér.

Amit tényleg soha nem értettem, hogy ha valaki feltételezi rólam, de én nem beszélek róla, s nem is akarok semmit a másiktól, akkor az miért izzad vért, hogy kiderítse tényleg az vagyok-e?