Magyarországon van értelme felvállalni, hogy ha valaki leszbikus vagy meleg?

Konkrétan senki nem tudja, hogy leszbikus vagyok. Kézen fogva sétálni egy lánnyal meg egyáltalán nem mernék nyilvánosan. Eddig 2 barátom volt, akikkel le is feküdtem, és mindig hiányzik valami a szexből. Volt olyan, hogy a szex olyan rossz volt, hogy utána hánytam. Évek óta próbálom jól érezni magam fiúval, de nekem ez sehogy sem megy. Csak mostanában mertem egyáltalán magamnak is felvállalni, hogy a lányokat szeretem. Tudom, hogy itthon is ferde szemmel néznének rám, és az iskolában is. De én ezt már nem bírom! Ha senkinek se merem elmondani, akkor hogy találjak magamnak barátnőt? A lányokról fantáziálok, a női test izgat fel. El tudok beszélgetni a fiúkkal, de nekem inkább ők haverok, és a női test vonz, a lányok szép válla, a csókos szájuk, a nevetésük. Inkább az olyan lányok tetszenek, akik nem, vagy csak nagyon enyhén sminkelik magukat. A "plázacicákat" ki nem állhatom. Ha lányokkal beszélgetek, akkor jobban zavarba jövök. A leggázabb talán az egészben, hogy évek óta szerelmes vagyok a legjobb barátnőmbe, de félek, hogy ha elmondanám neki, azzal tönkretenném a barátságunkat. De ha nem vele, akkor más lánnyal is jó lenne összejönni, csak végre lány legyen! Úgy érzem, hogy teljesen ki vagyok éhezve, nőre vágyom! Mindig azt kérdezem magamtól, hogy miért nem születhettem fiúnak, akkor sokkal könnyebb lenne minden. Ha egy lány véletlenül hozzám ér, már akkor megremegek. Mind a két kapcsolatom 2 évig tartott, de nővel még sosem volt semmilyen kapcsolatom, még nem is csókolóztam lánnyal, de nekem a fiúk olyanok, mint ha egy heteró sráctól várnák el, hogy fiúval legyen együtt. Segítsetek légyszíves! Mit csináljak? Azt hiszem, hogy most végre kiöntöttem a szívemet.