Összejönnétek olyannal aki még nem outolt senkinek? Barátainak se?

Nem.

Nem szeretnék valakinek a kis titka lenni. A barátait megválaszthatja az ember, a családját nem. Ha a családjának nem mondja el, mert nem akar felesleges konfliktust, azzal nincs gondom. De vajon miért tart a barátaitól? Valószínűleg még ő is most kezdi elfogadni magát, még nem tart ott. Az igazi barátok akkor is barátok maradnak, ha kiderül hogy nem a péniszt szereted. Ha még nem kezdte el tudatosan úgy alakítani a barátságait, hogy azok 100% támogassák és elfogadják bármi legyen, akkor még az önelfogadás elején tart. Amivel semmi gond, félreértés ne essék, egy ilyen időszakon mindannyiunk átmegy. Nem könnyű, sőt, kifejezetten nehéz. Időt, energiát emészt fel, rengeteg bátorság kell hozzá. De ezen én már nagyon rég átmentem, s most mást keresek. Komoly, stabil kapcsolatot, hosszútávra. Nem szeretnék már titkolózni sem titok lenni. Olyat keresek, aki ezt már meglépte és elfogadta és szereti annyira önmagát, hogy felvállalja az életét.

Barátságról lehetne szó, sőt, de kapcsolati szinten nem egymást keressük.

Nekem 5 ember tud róla. Család nem.

Vannak még ilyen felszínesebb barátaim akikkel nem annyira osztunk meg bizalmasat,ők nem tudják. Én max szüleim és húgom előtt akkor fogom ha tálálok komoly kapcsolatot. Sokáig úgy sem tudnám titkolni,bár nekem is eléggé homofóbok.

Hasonló helyzetben vagyok éppen. A barátnőm és én nagyon különböző háttérrel rendelkezünk és a szülei GYŰLÖLNEK engem. Ha neghallják a nevemet, ott biztos nem sül ki semmi jó. Barátságból alakult ki a kapcsolat, így hamarabb tudták, hogy létezek, meg a barátnőm rengeteget beszélt rólam eleinte a családjának és hamar rájöttek, hogy a lányokat szeretem. Egyrészt úgy is nézek ki, másrészt nyilván a barátaim előtt nem titok. A szülők nagyon rossz szemmel nézték a barátságunkat és most hogy egyre többet találkozunk és a barátnőm feltűnően vidám, foggal körömmel tartják előlem és állandóan fikázzák a családomat.

Rengeteg stresszel és konfliktussal jár, de igyekszem mellette kitartani. Utálok titkolózni és sokszor ott ül a vállamon a kisördög, hogy nem kellene ilyesmivel foglalkoznom, mert csak felemészt és én nem vagyok egy szégyen, hogy titkolva legyek (hivatalosan még nem tudják a szülők, csak sejtik, hogy a "leszbi p**a megrontotta a mi édes kislányunkat"), de a szívem szakadna ki, ha elveszíteném (próbáltuk már külön, nem megy) és látom rajta, hogy ő is ugyanígy érzi magát, sőt, mondja is, hogy így érzi magát. Az én oldalamról nincs titok. A szüleim kedvelik a lányt, elfogadják, sőt éltetik ezt a kapcsolatot, örülnek nekünk. Az övével meg dunsztom sincs mit kezdjek...