A szerelmem fotójával élek 3 éve.Élt már át valaki hasonlót?Nem túlzás, a fotóval kelek és fekszek.Napközben is nézem sokat.Egyébként egyedül élek.Szó szerint a fotóval kettesben.

Egyáltalán nem vagy beteg, csak gondolom még mindig nagyon kötődsz a szerelmedhez, ami tök okés, a 3 év viszont elég hosszú idő.

Én nem éltem még át hasonlót, tapasztalatot mondani nem tudok sajnos, de semmiképpen se érezd magad emiatt betegesnek, ne bántson, inkább próbálj meg belegondolni abba, hogy miért csinálod ezt. Gondolom hiànyzik a szerelmed, mi hiányzik benne? A törődés? Lehet nem is igazán őt hiányolod, hanem csak magát a törődést, azt hogy valaki érdeklődjön irántad, szóval ezt szerintem érdemes lehet átgondolni.

A másik, hogy hogyan vàltatok el egymástól? Milyen okból? Maradt benned valami, amit szakításkor nem adtál ki magadból?

Hogyan tekintesz a szerelmedre? Többnek gondolod Őt magadnál? (Túlzottan felnézel rá?) Magad felé helyezed Őt?

Az utóbbi 3 évben próbáltál párkapcsolatot teremteni más nőkkel? Akár alkalmit? Vagy teljesen betárkóztál azóta?

Miből áll a szabad időd, amikor nem dolgozol? Szoktál eljárni otthonról? (Nem feltétlenül bulizni, pl kàvézni, koncetre) Vannak barátaid, akikkel rendszeresen beszélsz, találkozol?

Ezek a kérdések talán segíthetnek, ha megválaszolnás őket, lehet jobban belekátnánk a mostani életedbe és abba, hogy hogyan gondolsz a szerelmedre.

Remélem megoldódik ez majd benned :)

Majd ha magadhoz térsz (= felnőtt leszel végre) rájössz, hogy milyen komolyan elvesztegetted egy nemlétező álomképre ezeket az éveket.

44F