Leszbikus vagy biszex lányok azért nem vállalnak hosszútávú, komoly kapcsolatot, mert végül úgyis megalkusznak egy férfi mellett?

Tapasztalatom szerint a biszexek hosszútávon az ellenkező neműek mellett kötnek ki. Biszex férfiak is többnyire nőkkel, biszex nők is férfiakkal.

És "kalandoznak"...

32 éves vagyok és feleségem van. 5 éve vagyunk együtt. Ifen külföldön, de tartós kapcsolatban, kb ugyanúgy mint minden más velünk egykorú haverunk (meleg, bi, heteró és leszbikus párok vegyesen, nagy részt lmbtq mindenki).

22-23 évesen az ember nem akar még megállapodni, majd 25-30 körül inkább téma már ez.

Az, hogy te ilyenekbe futottál eddig bele 23 évesen, még teljesen természetes, a heteró kapcsolatok sem szólnak ilyenkor még az ásó-kapa-nagyharangról. Ráadásul sok ennyi idős fiatal még nagyon rá van utalva a szüleire, közvetlen családja támogatásra, ezért jobban meggondolják, hogy egyáltalán felvállalják-e a szexualitásukat. 5-össel értek egyet abban, hogy inkább 30-hoz közeledve érik meg a gondolat egy életre szóló kapcsolatról, és ekkorra válik valaki annyira függetlenné, hogy ha úgy adódik, egyedül is boldogulhasson.

Ehhez hozzájön még az is, hogy nem csak a leszbikus kapcsolatok érnek ám később sem véget, nagyon sok a szakítás-válás a heterók között is. Pedig ott még nagy összetartó erőt is jelent a házasság, és a válással járó macera, jogi dolgok, plusz a közös gyerek(ek).

Azt meg főleg nem gondolom, hogy egy leszbikus férfira várna. Szerinted meddig tudná játszani az odaadó menyecskét, amikor egy átlag férfi leginkább minden nap együtt lenne a párjával? Abból pont ugyanúgy válás lenne, akkor meg mi értelme?

Biszexként meg én is férfi mellett "kötöttem ki", de ennek a statisztikának elsősorban az az oka szerintem, hogy több a heteró férfi, mint az elérhető bi vagy leszbi nő, ezért az ember nagyobb valószínűséggel talál közülük párt. A férfi melletti kalandozás meg nevetséges sztereotípia. Senki nem fog azért csalni, mert bi. Azért csalnak az emberek (heterók is), mert olyan a személyiségük, az értékítéletük.

22 éves vagyok. Lány. Hihetetlenül tudnék örülni olyan embernek, aki hosszú távon gondolkozik. De az eddigi nők nagy része egy buli erejéig, vagy egy pár hétre terveztek max.

És már nem tudja az ember hol ismerkedjen. 😄

De szerintem sem úgy működik hogy egy leszbikus nő, egy férfi mellett köt ki. 😄

25 éves meleg nő vagyok és már én is nagyon unom a kérdező által leírtakat. Kiegészíteném azzal, hogy sok meleg lány a viszonzatlan szerelme vagy rebound miatt kezd el randizni, ami kicseszés azokkal, akik komoly kapcsolatot szeretnének. Én csak ilyenekbe futottam bele. Aki jó fej, általában már kapcsolatban van vagy nem megy fel Tinder és társaira.

Az érzelmi defekt alatt nem tudom mit értesz, de a mentális betegségek valósak és traumatikusak önmagukban is. Nincs szükség pluszban a démonizálásukra.

Oké, szóval ha ezzel a U-Haul dologgal nyitod a dolgot az baromira nem egészséges.

Az nem lehet, hogy már az első randin tudod az összes közösmacskátok nevét, ki van nézve a közös lakás és már beígérted, anyádéknak hogy mentek karácsonyozni?

Kicsit lehet vissza kéne fogni a dolgokat, mert ez a viselkedés a sztereotípia ellenére a csírájában fojtja meg a kapcsolatot.

Igen, sokan akarnak tartós, hosszú kapcsolatot. De nem, nem egy hét alatt alakul ez ki.

Szépen lassan meg kell ismerni egymást, és lehet, hogy két nap dumálás, vagy két randi vagy két hónap járás után az egyikőtök azt mondja, hogy bocsi, de nem téged kereslek.

Egy kapcsolatban először is meg kell ismerni a másikat, hogy utána tényleg őt szeresd és nem csak egy képet amit te alkottál.

És igen, az első 3-4 hónapban a kapcsolatok nem épp túl mélyek, mert ahhoz idő kell, és még ha együtt is éltek (bár normális ember nem költözik össze ennyi után, de mondjuk hogy pl kolesz miatt), akkor se ismered a másikat igazából.

Ilyenkor még az a normális, hogy heti, két heti rendszerességgel taliztok, ezetleg van szex valakinél, és napi szinten dumáltok online.

Az, meg hogy a párod nem coming outol, egy olyan dolog amit szerintem minden lmbtq ember ért, kųrva nagy getziség a másikat ezért piszkálni.

Mindenki akkor jön ki a szekrényből amikor neki a legideálisabb, amikor lelkileg, anyagilag, szociálisan kész rá.

Valakinek ez az állapot 12 évesen, valakinek 35 fölött jön csak el, és van aki sosem mondja el pl a szüleinek vagy munkáltatónak mert tart a diszkriminációtól.

Élvezd ezt a korai szakaszt is, ne akard túl korán belevájni a karmaidat a másikba, mert ezt ő is érezni fogja, és még akkor is menekülőre fogja, ha amúgy tetszel neki, és jól érezte magát veled.