Van, aki csak az öngyilkosságot látja megoldásnak az (ön)elfogadás helyett?

Egyáltalán nem érted meg a halált. Rettegsz tőle. A halál az élet része, amit te olyannyira nagyra értékelsz. Semmi baj, dolgozd fel, hogy mások más gondokkal küzdenek, mint te.

Soha nem támogatnék egy öngyilkos gondolatot, de ezt a fajta agressziót, mikor legyáváznak embereket, akik önként és nem ritkán fájdalmas véget vetnek a saját életüknek…. Hát ezt a lenézést mindennél jobban elítélem.

Inkább próbálj meg belegondolni, mi lehet akkora hatással valakire, hogy az általad rettegett halált válassza? Gondolj bele, vagy ne gondolj, de ne bírálj másokat.

Nem a gyávaság motiválja őket, ezt elhiheted. Ellenben a magadfajtákat a köpködésre az ostobaság sarkall. Lehet mérlegelni.

Ha több empátiával fordulnának az emberek egymás felé, még a konkrét cselekedet előtt észrevenné mindenki, ha egy mellette álló bajban van lelkileg, akkor kevesebb öngyilkos lenne. De ehhez ki kéne húzni a fejeteket a seggetekből.

Helyette inkább még több gyűlölettel és agresszióval álltok a “gyengébbhez”.

Aki képes azt hinni, hogy ez az erőszakos vergődés az empátia fölé helyeződik, az szimplán nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, ami megkülönbözteti az embert az állattól.

Ezen nincs mit vitázni.

Figyelj oda másokra és ne kergesd öngyilkosságba a rosszindulatoddal. Ezt nehezebb kivitelezni, mint odaböfögni, hogy “gyáva vagy, más is van néha padlón”? Szomorú, ha ennyi telik tőletek.

Kár, hogy Magyarországon nem igazán elterjedt a mentális egészségről beszélgetni, sajnos ez itt is meg is látszik egy-két válaszadó hozzáállásából.

De kedves Kérdező, a kérdésedre válaszolva: Már nem, de régebben volt ilyen. Akit elfogadó emberek vesznek körül, annak talán valamennyivel könnyebb önmaga elfogadása is, de nem hinném, hogy ez bárkinek egyik napról a másikra megy. Aki ezt nem éli át, az nem tudhatja, hogy mivel jár. Milyen folyamatosan titkolózni, meg hárítani a "Na, mi van a fiúkkal, mikor lesz már barátod?" típusú kérdéseket. Vagy elmondani az igazat és azt kockáztatni, hogy többet nem látnak otthon szívesen vagy nem keresnek többé a barátaid. Vagy végig nézni, hogy egy csomó veled egykorú barátnőd már házas vagy el van jegyezve meg már a babázásra készülnek és te pontosan tudod, hogy ez neked nagy valószínűséggel soha nem fog megadatni. Vagy a Pride kapcsán azt hallgatni a saját családodtól, kollégáidtól, hogy "ezek a mocskos bu..k már megint mit mutogatják magukat, csinálják otthon a négy fal között". Vagy azt látni a villamos ablakából kibámulva az egyik falra graffitizve, hogy 'Irtsd a bu..t!". Vagy azt olvasni az összes LMBTQ témájú cikk, poszt, videó alatt, hogy "az ilyen aberráltak dögöljenek meg", "még jó, hogy nem tudnak szaporodni" és társai. Vagy, hogy milyen amikor a te legbensőségesebb érzéseid, a szexualitásod a társadalom szemében undorító vagy épp a pornó szintjére van ledegradálva. Vagy azon kattogni, hogy 'rendesen' öltöztem-e fel meg nem túl rövid-e a hajam, nehogy egy agyoniskolázott, érzelmi analfabéta belémkössön emiatt az utcán. Tudnám még folytatni, de szerintem a lényeget már ezzel is sikerült átadni. Sajnos erre még a mostani politikai helyzet is rátesz vagy öt lapáttal, a vallási oldalról érkező nyomásról nem is beszélve. Én is írtam ki kérdést a kategóriában és privátban megkaptam, hogy keressek egy olyan pszichológust, aki majd "meggyógyít", merthát "senki nem meleg, aki nem akar az lenni". Igen, nyilván ez így működik...

Nem tudom ezen kívül mit tudnék még hozzáfűzni az előttem szólókhoz, ha téged érint a dolog vagy valaki olyat, akit ismersz, akkor azt fontos jelezni szakembernek, családnak, barátnak, tanárnak, bárkinek. Lehetőleg minél hamarabb.

Köszönöm a 19esnek meg így eszembe juttatta, hogy akartam a 18asnak és 17esnek is válaszolni.

17) Igazad van de basszus annyira negatívan hat az egész, hogy én is újra átgondoltam az élet értelmét :D Valahol a 3. vagy 4. példánál érthető volt nem kellett volna folytatni

18) Nagyon örülök neked és boldog vagyok hogy téged elfogadnak és olyan környezetben élsz ahol bátran élhetsz pároddal. Remélem egyszer eljön ez az idő Magyarországon is, ugyanis itt ha én megfogom párom kezét az utcán (a kezét...és sétálunk..ruhában...semmi más) akkor 30 percen belül legalább egy valaki belénk köt, leköp de már az is előfordult, hogy fizikailag bántalmaztak. Gondolná az ember, hogy a nőkkel jobban kivételeznek...de nem. És ehhez hozzá járul az is amit mondasz, hogy ki lettünk rakva kirakatba. Pedig ezt nem akartuk. De ugye nincs beleszólásunk, ellenben teljesen jó céltábla vagyunk.