Van, aki csak az öngyilkosságot látja megoldásnak az (ön)elfogadás helyett?

Volt, van, és lesz.

Az öngyilkosság viszont nem megoldás! (Tapasztalatból mondom) Ha te vagy bármely ismerősödről kiderül, hogy komolyan fontolgatja az öngyilkosságot kérlek jelezd azt az erre illetékes szervezetnek/intézménynek, hogy segítséget kapjon!

Az öngyilkosságot a beszari emberek választják??? Kicsit azért gondolkodjál már, mielőtt ostobaságok esnek ki belőled.

Az az ember, aki felköti magát egy fűtéscsőre, ami mondjuk a padlótól kb 80 centire van, vagy beáll a vonat elé, vagy leugrik egy háztetőről, szerinted beszari? Eltökélt, és rettenthetetlen.

Lógsz a csövön, 2 centire a padlótól, és nem fordul vissza benned semmi. Ehhez igen komoly elhatározás, és akaraterő kell.

Hogyha képes lennél gondolkodni, és átérezni valakinek a helyzetét, azt a mértékű csalódottságot, vagy kilátástalanságot, ami odáig vezet, hogy elhagyja ezt a létet, nem böfögnél ilyen közhelyeket.

A bátorság, dicsőség, elfogadás és becsmérlés különböző dolgok!

Az öngyilkossághoz rettentő bátorság kell, ahogyan azt a 3-as is leírta, de ez nem feltétlenűl vonzza magával, hogy elfogadható, dicsőségreméltó, vagy helyes cselekvés.

Bátorság ha a tűzoltó bemegy az égő házba kimenteni egy csecsemőt, és dicsőséges dolog is.

Bátorság öngyilkosnak lenni, de egyeltalán nem megoldás a helyzetre és nem dicsőséges, de ettől függetlenül nem érdemli meg az ember, hogy becsméreld azért amit tett (ha próbálkozik)

Ellenben anonim módon egy fórumra olyan embernek akinek feltehetőleg problémája van az élettel, öngyilkosságról kéri ki mások véleményét odaböfögni, hogy "csak a gyáva besz.ri emberek választják" és "az öngyilkosok besz.ri, söpredék nulla emberek!" se nem megoldás, se nem bátorság, és főleg nem dicsőítendő cselekvés, mondhatni elítélendő viselkedési forma!

Kérdező, amennyiben te vagy ez a személy, és tényleg problémák merültek fel, ha gondolod szívesen beszélgetek veled. Ha segítséget tőlem nem is kapsz, beszélni a problémáról sokszor segít, és nem árt.

nem dicsöitem öket de szerintem is farokság így becsmérelni őket.

Van olyan belyzet amikor egyszerűen nem látsz más kiutat a helyzetből. Volt egy ismerősöm ő betegvolt és nem akart ágyhozkötve szenvedni. Ezért lett öngyilkos,hogy ne az legyen az utolsó emlék rolla hogy, egy roncs.

Volt olyan aki szintén beteg volt ő azèrt öltemeg magát mert attol félt,hogy egy elborult pillanatában bántja szeretteit. Aztán mégcsak nem is emlékezne rá.

Eltudom képzelni,hogy egy olyan környezteben van ahonnan nem tud tovább/ki lépni,és az önelfogadás nem opció.

Ez igen. Mennyire kell érzéketlen vadbaromnak lenni, hogy itt 0 empátiával rendelkező ostobaként vergődjetek?

Jöttök a gyávasággal? Meg merem kockáztatni, hogy a leggyávább emberek közé tartoztok, akik a halálnak a puszta létezését, sem a természetét nem bírjátok feldolgozni. Hogy homokba dugott fejjel, dacolva, agresszívan ugrotok neki mindenkinek, aki egyáltalán mer róla beszélni.

Gondolom egy trauma verte belétek ezt a fajta rettegést, vagy szimplán átgondolni se tudjátok miről beszéltek. Semmi gond, csak mondjuk nem így kéne se nektek, se másoknak feldolgozni.

Ilyen szöveggel meg ne akarjatok életet menteni, mert ha megvillantjátok a brilliáns elméteket, az ember inkább tényleg legszívesebben öngyilkos lenne, mert nem akar ilyen gyökerekkel hadakozni. Aztán majd ha ti uraljátok a világot, visszaköszönhet a kőkorszak, hajrá.