Mit tegyek? (Többi lenn)

Van egy nő az életemben. Ő 38 én 24 vagyok és betegesen rég (10éve) oda vagyok érte. Az első 5 évben rosszabb volt, mert épp kamasz koromat éltem egy kisvárosban. Aztán egyetemre mentem és teltek az évek.

A 10 év alatt nagyon jó barátok lettünk. Közben több kalandom is volt lányokkal, de stabil kapcsolatom egy se. Nem tudtam mást úgy szeretni, mint Őt és sosem tudtam túllépni Rajta.

Amióta nagyvárosi lány lettem ritkábban találkozunk (2-3havonta). Már nem gondolok annyiszor rá, mint amikor otthon éltem, viszont amikor találkozunk nagy ritkán, akkor pár hétig depressziós vagyok, hogy nem lehet sose az enyém és hiányzik minden egyes tetves pillanatban. Tönkretesz, de nem tudok nélküle élni. Ezért muszáj néha legalább ennyit kapnom belőle néha.

Amúgy szerintem tudja, hogy mi van bennem és érzi is. Néha utal is rá, de ettöl függetlenül felnöttként viseli, nem ozza komnkrétan fel. A további gondom, hogy a viselkedése totális oximoron. Tudjátok vannak a jelek, az összetéveszthetetlen jelek, hogy márpedig te kellesz neki. Viszont, amikor szóbajön a szerelem csak pasikról beszél. Egyébként a (mindig pontos) radarom szerint bi, viszont a szájával mást mond.

Amúgy volt nálam ezen a héten szerdán és nem konkrétan így de lényegében azt mondta, hogyha nem vagyunk őszinték egymással, akkor nincs értelme beszélgetni, mert felületes lesz a barátság. Neki viszont NINCS IDEJE 😂 ilyen barátságokra (sajnálom, de ezen nevetek, mert a legtöbb barátság egy idő után tényleg így alakul) Ezt azért mondta, mert hétfőn ittunk együtt és kicsit becsípve mondtam neki, hogy attól mert nyitott vagyok, nyilván nem mondok el neki mindent. De amúgy ez amit mondott kinyitotta a szemem.

Végigpörgettem az agyamban minden lehetőséget, hogy mit tehetnék. Én beleőrülök, hogy nem lehetünk együtt, de végső soron ez lesz. 10!! év, és nem múlik.

Szóval:

A: tegyek úgy mintha semmi se lenne és soha többé ne találkozzunk (törődjek magammal és elmúlik 60 év múlva)

B: találkozzunk néha, legyek mazochista és tartsam fenn a boldog barát képét- majd lassan ellaposodunk, közben

pedig nem tudok senkivel összejönni, mert őt keresem mindenkiben

C: jövő hét szerdán elé állok és elmondom neki, hátha feloldoz ez és túl tudok lépni, viszont kockáztatom a "barátságunkat" (azért szerdán, mert utána visszamegyek a nagyvárosba)

Azzal amúgy 99,99%-ban tisztában vagyok, hogyha elmondom nem lesz happy end, nem fogja azt mondani, hogy bakker mióta vártalak. Magam miatt kell a megoldás. Szeretném, hogy ne fájjon.

Segítsetek kérlek. Köszönettel egy 24éves szenvedő szerkezet :D

Azt elfelejtettem majdnem, hogy szexuálisan is vonzódom hozzá, nem csupán valami elfuserált kötődést érzek. Boldoggá szeretném tenni.