Volt már valaki ilyen vagy hasonló szituban?

Sziasztok!

26 éves nő vagyok, és beleszerettem az egyik kolléganőmbe! Már több mint egy éve, kínoz az érzés az első naptól kezdve, mióta megismertem. Villámcsapásként ért a találkozás vele! Mintha megtaláltam volna azt a személyt, aki az életem boldogságát adná, akit mindig is vártam. Nem sokáig bírom a közelében, úgy érzem ilyenkor magam, mintha magasfeszültség kerítene hatalmába. Na jó... Szóval, nem ismeri az érzésemet, nem tudom elmondani neki, de még igazán kifejezni sem, hiszen foglalt, De inkább házas... Nem is értem magam, hogy lehetek ennyire peches! Az elejétől fogva érzem, hogy több van köztünk, a megjegyzéseit ítélve. Köztünk is megvan a hosszas szemkontaktus, mintha ismerne. De egyszerűen nem értem, miért flörtöl velem, miért tesz kétértelmű kijelentéseket, mint pl. "hazakísérnélek", pedig nem összehozható, mivel tovább tart a munkaideje az enyemnél. Vagy az első csapása rám, amikor együtt mentünk munkába menet, és elejtettem teljes véletlenségből egy meleg megjegyzést a hideg idővel kapcsolatban, szinte rámförmedt, hogy neki férje van. De hogy el is kezdjem az én kalváriámat, a csúcs az egészben, hogy úgy érzem próbálkozik! Nem bebeszélem magamnak, vagyis remélem, de nemrég a semmiből felhozta azt a napot, amikor "együtt sétáltunk". Próbálok közeledni felé, már amennyire lehet, mert érzelmek terén zárkózott vagyok, hasonló hozzá. Próbáltam kideríteni, érez - e irántam valamit, de az utóbbi időben úgy érzem, csak egy ego növelőnek gondol. Próbáltam elhívni kávézni, hogy a munkán kívül talán oldottabb lehetek és tudok nyitni felé, ezáltal kipuhatolózni az esélyeimet, de sajátos időtöltésére hivatkozva - vissza sem utasítva  lerázott. Az utolsó közös összejövetelen próbált összehozni ismeretlenekkel! Kérdezte, hogy ki tetszik, miért nem jövök össze valamelyikkel, közben 5 percenként engem tapogatva, majd felhozta a párját témának. Nem értem már sem Őt, sem magamat! Próbál jófej lenni, ha együtt dolgozunk, illetve  sok dologgal kapcsolatban kikéri a véleményem, általában nevet a vicceimen, csillogó szemekkel hallgat, hasonló az érdeklődésünk. Beavat a nehéz gyerekkori múltjába, mintha megértést várna, amit persze megadok. De zavar, hogy ezekkel a kisebb jelzésekkkel, néha meglepő utalások, példa:"nehéz a te beosztásodhoz igazítani az enyémet", ezek mellett folyton mondondójába foglalja a férjét! Tiszteletben tartom a házasságát, nem akarom senki kapcsolatát tönkrevágni, holott tudom, hogy megromlott a kapcsolata a férjével. Még a mély érzéseim sem tudtak eddig rávenni erre. De miért viselkedik így? Felhív bájos hangon, hogy alig várja, hogy menjek! De amikor ott vagyok, általában pont az ellenkezője játszódik le! Úgy érzem provokál, ez borzalmas érzés, hogy játszanak  a hülye érzéseimmel! Megfogadtam, befejezem a próbálkozást, ha nem keres, nem érdeklem!

Köszi

26/L/b.