Mi lenne a helyes? Mit tegyek? (Hosszú lesz, bocsánat)

Lenne ötletem, de rohadtul felesleges lenne ide leírni, nem hogy 0 lenne, hanem -100. Tudom, írtam már párszor. Az emberek legnagyobb része csak a végletekben tud gondolkozni, valami vagy fekete vagy fehér. Kevesen vannak, akik akár a "citromkékben" is látják a járható utat.

A hitel meg majd rendeződik. Anyám, hirtelen, fiatalon távozott. Az örökösödési tárgyalás után ott álltam egy leharcolt autóval (még a banké) és egy ház 1/3 tulajdonjogával, ahová a lábamat már soha nem szeretném betenni (ez is a banké). Azaz a testvéreimmel fejenként 2,5 milla minusszal indultunk. Azért az elég erőteljes volt úgy 19 évesen. Az autóba laktam, olcsó apartmanokba/szállodákba kéredzkedtem be zuhanyozni, persze pénz ellenében, egy villanyrezsón főztem (inverter). Sz...r melókat vállalva, bolyongva az országban.

Azóta eltelt 10 év, van házam, elég kicsi, de az enyém! Van egy lány, aki talán az elején szánalomból volt velem, de kibírta azt az időt (vagyis egy részét, az elején egyedül voltam), futja netre, nem kell gondolkozni a hónap végén, hogy kaja vagy számla legyen, és mai napig kincsként őrzöm az autót!

Lesz valahogy... most sz...r, ez van, ha erős leszel, nem fog megenni az élet.

Na és az alkalmi nem adná?

Az igényeskedőkön meg könnyen túllendülhetsz.

Szia.

Nem könnyű a helyzeted, de hidd el sokan vannak náladnál sokkal rosszabb helyzetben.

Először is magadban próbálj rendet tenni, ne a negatív dolgokat lásd, próbáld észre venni az apró örömöket az életben, és tűzzél ki magad elé célokat. Visszafizeted a hitelt, az is lehet addig sikerül másik állást találnod vendéglátásban (ami mellesleg nem lehetetlen azért :) ) és a kapcsolat majd alakulni fog magától.

Amit a gay ismerkedésről írsz az valóban teljesen így van, a legfontosabb hogy ne akarj görcsösen társat találni, ismerkedj, beszélgess inkább barátilag, aztán alakulni fog a kapcsolat is magától, illetve lehetséges hogy addig pár jóbarátot is találsz. A fiú akit szerettél/szeretsz nyilvánvalóan nem keresi a társaságod ezért egészségesebb ha hagyod, éljen ahogy szeretne és legyen boldog.

Azt hiszem a boldogság alapja, ha megtanulod elfogadni mások döntéseit, érzéseit, értékeled amid van és pozitívan tekintesz a jövőbe. Mindig mindenre van valamilyen megoldás.

Kedves kérdező, először is tisztázzunk valamit. Neked van több problémád is, nevesen a hiteled, a bipoláris zavarod, az önbizalomhiányod, és a munka, amelyet utálsz. Ugyan nem ismerlek, és nem tudom teljesen pontosan megítélni a helyzetedet, de általánosságban véve azt gondolom, hogy egy párkapcsolat neked csak amolyan pótcselekvés lenne, ami nem oldaná meg varázsütésre a jelenlegi gondjaidat. És valljuk be, egy új párkapcsolattal is sok nyűg szokott lenni, pláne az elején: randizni menni, megismerni a másikat, hozzászokni a mások hülyeségéhez stb. Ezek szintén energiába kerülnek.

Nem vagyok meggyőződve róla, hogy az lenne a megoldása a helyzetednek, hogy még egy problémát a nyakadba vállalsz. Vagyis, pontosabban nem azt mondom, hogy ne gyere össze valakivel, hanem azt, hogy attól ne várd a helyzet megoldását, mert nem tudja megoldani hirtelen. Először talán tedd rendbe magad egy kicsit, és utána ess neki párt találni. Azt a srácot meg hagyd, a tinédzser-szerelmek rendszerint nem működnek jól felnőtt korban (tapasztalatból mondom, volt egy srác, akibe nagyon bele voltam esve, aztán huszonévesen összejöttünk, és két hónapig tartott a dolog, és azóta ki nem állhatom). Keress valakit, aki vállalja magát, és törődik veled.