Előfordulhat, hogy ha 12 éves korom óta nem mertem kapcsolatot létesiteni fiuval, pusztán ismerkedni sem kb akkor nehezen megy szerelembe esni, randizni, kapcsolatot kialalkitani?

Hm... lehet rosszul fogalmaztam meg :S

Nem akkor se volt, de kb onnantol kezdődött az egész szoval, azért irtam azt mind kezdő kiindulási pontot

Jol van, bár egy pazichiáter nem kevés pénz az meg nekem nincs, azért melozni hogy a pszichiátert kifizesd hát vicc lenne.

De talán igen, ha ez segit, akkor lehet hogy ezt kell tenni

Jól rendben, köszönöm, utánanézek, illetve igen gondolkoztam rajta, apám és anyám elváltak, anya kicsit bekettyozott amikor olyan 16 lehettem, sose tudta kimutatni az érzéseit, elkezdett bulizni, azt mondta tul korán csinált gyereket(19) és elment a fiatalsága, majd elkezte megcsalni apámat, van egy öcsém, minket elhanyagolt, az öcsém ugy könyörgött egy ölelésért, majd amikor az öcsém bedurcizott, szomoru lett akkor megölelgette, de gondolom ti is érzitek ez csak jobban fáj az embernek, én megértem anyukám, de azok az évek nagyon roszul estek, apámat folyton leh_l.yézte anya, mert hogy semmit se csinál, pedig dolgozott, olyanokért nyavajgott, hogy nem egy ezermester, nem ujitja a házat, nem épit új garazsat, stb.

Három eséjt adott neki apám, amikor anyám megcsalta, mindegyikre rájött apám, mert hát 18 évig együtt voltak, ismerte minden mozzanatát, kis rebbenést.

A harmadik után anyám kiköltözött külföldre, 1 évig nem beszéltem vele, majd sirva felhivott, hogy ez sz*ul esett neki.

Hiába kért bocsánatot, mondta el őszintén hogy akivel egy lakásba került külföldön összejött vele, nem tudtam megbocsátani, pedig nem zavar, hogy összejött vele,nem zavart, hogy elment, csak... az zavart, hogy nem volt őszinte és a szeretet amit megvont és az a sok csunya szo amit apám fejéhez vágott, nagyon szarul esett :(

Nem, hogy probáltam középsuliban feldolgozni, hogy meleg vagyok, és szégyeltem, eskü szégyeltem pusztán ránézni is a fiukra, azt hittem nem lehet roszabb.

12 évesen válság, a barátaim átvernek, aztán nehezen illeszkedem be a középsuliba, majd még ez is.

És ha probálok ismerkedni, barátkozni, retardáltnak, meg gyökérnek tart, debilnek, amikor ennyi mindennel a hátam mögött, hogy legyek boldog? Hogy barátkozzak ugy igazán?

Nem birok már hazudni, hogy minden rendben, már annyira nem birom vissza tartani, hogy állandoan könnyes a szemem, de ha valaki meglátja és megkérdezné mi a bajom, ezt nem lehet neki elmondani, hisz mindenki menekül ettől, nem akar senki szemetes láda lenni, és én sem akarom másnak ezért elmondani, de most kiirtam magambol.