Mi az, amivel életben tartjátok magatokban a reményt?

Kedves Barátom ! Pont Te ne add fel kérlek a reményt! Ha lehet ismeretlenul ezt kérni,ne add fel.Nézd,aki ilyen értelmesen leírja az érzéseit, tapasztalatait, és elképzeléseit, azt az élet megjutalmazza,hidd el ! A netes társkeresés zsákbamacska, nem is kicsit. Sok a hazug,pénzéhes, aberrált ember és még nem is soroltam fel mindet... Elenyésző a normális emberek, férfiak jelenléte, ők is inkább szemlélődő szinten vannak.

Tudod,nekem a Rómeóról sikerult két volt páromat is megismernem. Az első is fiatal volt, de komoly gondolkodású, legalábbis ezt játszotta és nem is ugyetlenul két hónapig, mégis megbukott a kapcsolat. Az utolsó párom,akit a legjobban szerettem, október végén akkora pofont adott,hogy pár hete tértem magamhoz.Pedig három évet éltem vele nagyon szépen, mégis jött egy másik és huss... Nem garancia ma már semmi ígéret, semmi szép szó. Az élet dönti el, mi és hogyan lesz, mert mi kevesek vagyunk.

A meleg kultúra, vagy inkább kulturálatlanság pedig mindenhol megnyilvánul....kilók, centik, izmok, pénztárca...és minél több skalp....ebből áll.

Szóval ne add fel, tudod, hátha éppen olvassa a kérdésedet az, aki úgy gondolkodik,mint Te és ír Neked.És elindulhat valami, valami szép, ami megmelengeti a szívedet !

Őszintén kívánom így legyen, és kívánom ezt egyben magamnak is, mert ugyanebben a cipőben járok,mint Te, én sem adtam és nem adom fel, tudom,jönni fog....sőt útban van már...Ahogy Feléd is !

Ne menj kulföldre, megint egy értékes emberrel kevesebb lenne ebben a szerencsétlen országban....!

Nagyon leirtad mindazt, amit én is, és legalább rajtam kívül több ezren, több tízezren érzünk. 26 éves vagyok, és volt 2 komolyabb kapcsolatom, az egyik "csak" 1 évig tartott (bár már köztünk az is soknak számít) a másik pedig 4 év. És nagyon összetörtek engem, a mindig vidám, pörgős, mindenkire mosolygós, és mindenkinek 1-1 jó szót mondó énemet kiölték belőlem. Persze ehhez még csapódik az a sok idióta akikkel tele a rómeó. Egyetlen mondat létezik erre a jelenségre, amiben te is vagy, és én is, magamnak is mindig ezt mondogatom (egy félmosoly kíséretében) hogy a remény hal meg utoljára. Az biztos, hogy én már soha nem kezdeményezek beszélgetést. Ha valaki ír, és normálisan ír, azon meg szoktam lepődni és visszaírok, de ez igen ritka. Sosincs kedvem ismerkedni mert borzasztó 101-edjére is elkezdeni válaszolni a kedvenc hobby és mit csinálsz szabadidődben kérdésekre :P de egy jó kezdő üzenet néha csodákra képes.

Visszatérve hozzád, én nem szeretném ha elmennél, másik országba, mert bár ismeretlen vagy, de értékes ember. És ebből kevés van nálunk. Vonzónak tűnik a Nyugat de biztos vagyok benne, ahogy a Bermuda együttes dalában is hangzik : Mindenhol ugyanaz a szél fúj..

Kitartást neked! Nekünk!

Üdv a valóságban!

Amikor túl vagy ezeken a dolgokon azt hitted,hogy hű de jó lesz.

És jön a felismerés,hogy milyen ez a világ.

-Senkinek nem elég jó senki.

-Ha valaki tetszik,annak te nem,vagy fordítva.

-Ha tetszik valaki,attól még nagyon messze van,hogy mennyi a közös bennetek.

-Ha közös bennetek bármi is,még nem biztos,hogy ugyanazok a céljaitok.

-Ha találsz valakit,idővel vagy megunjátok egymást,vagy "nem élte még ki magát" szindróma van.

A tanulság,a legtöbb meleg idős korára egyedül marad.Legalábbis,akiket ismerek ilyen 50 feletti,azoknak jelentős része egyedül van.

Másik részük meg ugyanúgy kényszerből él együtt,vagy érdekből.

A világ ilyen.

Egy ismerősöm ezt mondta,aki mai napig egyedül él,és már ezen nem kíván változtatni 30-as évei óta.

"Csak magadra számíthatsz"