Hogyan érjem el, hogy oldottabb legyen, ne izguljon túlságosan, ne legyen gátlásos?

Nálunk ez egy nagyon vicces sztori. Elmesélem, lehet, hogy legalább részben tudod alkalmazni.

Szóval ő nagyon kis cuki volt... :D

Annyira szégyellős kis félénk cukiság volt, hogy nyáron egy tikkasztó napon még a pólóját sem merte előttem levenni. Pedig szívbeteg nem is kicsit, úgyhogy nem volt túl jó, hogy majd megfőtt a tizediken.

Arra sikerült egyedül rávennem, hogy legalább a cipőjét vegye le. (Igen, ezért is könyörögni kellett. :D)

És hát egyszerűen nem bírtam rá haragudni, meg nem is akartam, mert láttam, hogy hozzá képest az is óriási teljesítmény, hogy le merte venni a cipőjét. :)

Szóval nem akartam erőltetni, és rájöttem, hogy sosem fogom ezt megérteni, így szimplán megkérdeztem, hogy mitől fél. Mert látszott, hogy retteg. És kilyukadtunk ott, hogy valami kegyetlenül utálja magát. Én meg azt mondtam neki, hogy szíve joga utálni magát és nem fogok beleugatni, nem akarom meggyőzni, hogy szeresse magát, mert felnőtt ember, de én igenis szeretem, és nyugodtan lehet előttem ugyanaz a szenny, aminek tartja magát, mert azt a szennyet szeretem, és nem érdekel, hogy nem tökéletes.

És ez bevált. Nagy nehezen levette a pólóját. :)

És rövidesen megjött az önbizalma is, pár hét múlva már túlböfögött engem. :DDD

És szépen lassan eljutott oda, hogy megbarátkozott magával, és már mással sem olyan gátlásos, mint volt. :)

És én azt tapasztaltam, hogy az volt a döntő, hogy tudatosítottam benne: szíve joga érezni, amit akar. És hogy az érzelmei soha nem rosszak/bűnösek a szememben. Merthogy az az ő magánügye és nincs jogom beleszólni.

És szerintem erre a szabadságra érzett rá, és persze én is megkapom ezt tőle.

29/aktív, ő ugyanennyi idős.

4-es ez nagyon szép volt! :)

Bár csak nekem is ilyen barátom lenne egyszer! :D

Illetve a kérdező is kedves, hogy foglalkozik ezzel a témával. :)