Ti nem szoktátok magatokat egyedül érezni? Van úgy, hogy már nem bírtok magatokkal?

Valami hasonlót érzek én is!

A szó szoros értelmében nem vagyok egyedül, itt a család, nagy a létszám!, de ilyen értelemben egyedül vagyok, és erről beszélni se tudok senkivel, sajnos...

Jó lenne összebújni egy fiatal fiúval, olyan 18 körülivel, kényeztetném, simogatnám, stb-stb-stb...

De, hol talál egy 38 éves férfi jó 20 évvel fiatalabb partnert???

Remélem találok majd!

Én szinte mindennap érzem.

Nagyon rossz, fájdalmas, kilátástalan. Rettenetesen hiányzik egy fiú, aki szeret és nem csak annak akar, hogy egy eldobható zsebkendőként "csak egy kalandot" kapjon tőlem.

Kitalálhatsz bármilyen cselekvést kompenzálásképpen, de nem tudod önmagadat becsapni, a szerelem, pár hiányát ez nem tudja pótolni.

Rólam sokan azt hiszik, hogy egy felszínes, ruhamániás ember vagyok, pedig nem. Csak lelplezni akarom hogy depressziós vagyok ettől.

Emellett hiába vannak nekem kalandjaim, nagyon fáj, hogy nincs párom.

Úgy érzem magam, mintha egy sziget lennék az oceán közepén.