Hogyan tegyem túl magam a haveromon?

Szia!

Ezt elsősorban fejben kell eldöntened. Határozottan mondani magadba egy nemet... persze a találkozások meg a közös nyaralások ezt nem segítik sőt... visszavetik... Mert hát XY helyzetben mindig elgyengülsz még ha egy percre is...

De ettől függetlenül szerintem nem rossz módszer, ha fejben realizálod, hogy ez felejtős és talán menni fog.

Nekem az ilyen nőknél bejött a dolog egy ilyen felismerés igen erős mértékben hozzásegített ahhoz, hogy teljesen eltávolodjak tőle és már nem is gondolok rájuk úgy... ha a helyzet úgy hozza elhülyéskedünk... néha azért még most is kellemes 1-1 pillanat de amúgy nem veszem fel egyáltalán... 10 perc és túl vagyok a helyzeten :)

Szia!

Először is jó, ha tudod rengeteg meleggel fordult ez már elő, többek közt velem is.

Úgy 8 éve hasonló szituációban voltam, szerelmes voltam a haveromba, akinek inkább a lányok felé húzott a szíve, de mégis bizonyos dolgokat úgy láttam, hogy ez több annál, például szeretett ölelgetni, vagy szorosan hozzám bújva filmezni, amiket én bizonyos jelekként értelmeztem és ezek táplálták bennem a reményt. Többször döntöttem el, hogy kész nem nézek többé úgy rá, de valahogy mégsem müködött.Ahogy te, én is éreztem, hogy az egész csak álom de mégsem akartam kilépni belőle. Voltak kérdéseim is itt a gyik on, amik olyan kérdések voltak amikre amúgy tudtam a választ csak reméltem, hogy hátha valaki valami teljesen mást gondol. Na persze XD.

Kb 2,5 évig ment a mókuskerék, a haver jött megnéztünk egy filmet, hazament, én újra vártam, néha kibuktam mint te most, és sokszor eldöntöttem inkább ismerkedek másokkal, de valahogy mégis mindig maradt minden a régiben. Aztán egyszer egy este látva, hogy hogy beszél a csajokról miközben mondja, hogy nélkülem nem lenne ugyanaz az élete, rádöbbentem, hogy nekem meg így nem lessz életem. Aztán lassan elkezdtem hanyagolni, előre rossz volt de hozzászoktam, tudtam hogy ha folyton a közelemben van, filmezünk összebújva akkor nem tudok túllépni, majd eltávolodtunk. Nem Kérdezte miért, tudta ő jól, és azt is, hogy egy korszak lezárult.

Sokat gondolkodtam miért lehetett ez jó neki, majd évekkel később jöttem rá, hogy azért szeretett ő szorosan hozzámbújni és megölelni stb, mert kapott tőlem valamit amit otthon, és más havereitől nem. Ez pedig a szeretet volt. Mivel a szülei nem annyira figyeltek rá, (volt egy kistesója aki nagyobb figyelmet kapott) vagy miközben mások nem annyira örültek hogy folyton náluk lóg, hogy ne kelljen otthon ülnie, én örültem, hogy a közelemben van. Csak persze ez idővel a szétválás felé vezetett.

Tudom, hogy nehéz de a legjobb amit tehetsz, hogy hagyod, esetleg mond el neki, ha úgy érzed szükséges ez. Mindenkinek úgy lessz jó.

A viszonzatlan vagyis plátói szerelmek érdekesek. Az egyik fő érdekessége hogy az esetek túlnyomó többségében kb 80%-ban nem abba a személybe szeretünk bele akit láttunk hanem az általunk ismert személyiség kiszínezett énnébe, egy árnyba, e miatt van olyan hogy egyesek évekig szeretnek valakit (erre egy példa az exem 3-4 év viszonzatlan szerelemmel), egyszer valami folytán elcsattan a 2 fél közt egy csók és a szerelem mondhatni megszűnik azon személy felé mert az árny akit (valójában) szeretünk szertefoszlott.

A másik az már csak emberi mivoltunk hibája hogy mindig mindent akarunk maga az emberi faj is eszméletlenül telhetetlen (ami egyszer a halála is lesz) és ha van valaki akit nem kaphatunk meg akkor annál jobban is akarni fogjuk és még teszünk rá egy lapáttal és akarva akaratlanul reménykedve beleéljük magunkat a (számunkra) legpozitívabb kimenetbe hogy egyszer csak vége lesz a végeláthatatlannak összejöttök és boldogan éltek míg meg nem haltak van.

Egyébként átérzem a bajod én 3 és fél évig voltam beleesve osztálytársamba az segített hogy kiköltözött Linzbe és 2 éve nem láttam már csak egyszer így el tudtam engedni. Ennek örömére hogy ne unatkozzak beleestem egy (meleg!) évfolyamtársamba már másfél éve, tesi óráink összevontak, így ha a 9 hét nyár tudna valamit segítene szeptember első hetében úgy is egy szál alsóban leszünk egymás mellett heti többször tanévzáróig tetézvén a dolgot tiszta játék híveként én közöltem vele h "bocsesz de belédzugtam fülig" szóval ne akard tudni hogy milyen furcsa. Nem vagyok már benne biztos hogy tudja-e hogy még mindig szeretem (még ha szerintem teljesen egyértelmü, bár mások szerint nagyon jól megy a poker face szóval nem tudják eldönteni hogy röhögni vagy gyilkolni fogok 5 perc múlva), és neki közben kapcsolatai vannak és e miatt féltékeny vagyok, de csak addig míg együtt van az adott sráccal utána semmi bajom nincsen velük. Mind a 3 kapcsolatát "túl éltem" szerintem mind a 3 tudta mi a szitu 2-vel dumáltam is erről utólag.

Összegezve mindent, nyugi életem nem vagy egyedül, kitalálunk valamit (és egy szót se akarok hallani hogy ez milyen kis naiv elképzelés volt mert én is tudom).