Személyesen vagy üzenetben mondjam el neki, hogy megcsaltam?

Köszi a sok privit, de nem szeretnék mindenkinek külön, külön leveleket írni. Az hosszú lenne, de azért köszi nektek.

Amikor megpofozott utána azért kiabált velem, mert nem tudta mire vélni az eddigi viselkedésemet és arra kért,hogy ne hazudjak neki, az igazat mondjam el. Nem volt nagy pofon...de azért erősen csattant. Váratlanul ért, de valahogy éreztem,hogy gyűlik már benne a feszültség és mindjárt felrobban. Írtam neki egy rövid üzenetet facebookon, leírtam neki,hogy megcsaltam és szeretném ha megbocsájtana majd, ha tudnánk beszélni erről higgadtan. Küldött egy rövid választ,hogy takarodjak otthonról, mert ma este biztos,hogy nem szeretné látni a pof"at. Letiltott, nem tudok neki írni. Nem tudom hova mehetnék, nem akarok elmenni, most megyek haza felé. Ő már fix,hogy otthon van. Viszek neki haza sütit, bocsánatot kérek tőle.

Nem voltam elnyomva, egyenrangú felek voltunk mindig is, de amúgy ő dominànsabb, az irànyító fél a kapcsolatunkban. Emiatt sokàig versengés volt közöttünk pl a szexben,hogy ki legyen az aktív fél. Egyikünk sem szerette volna,ha passzív szerepben kéne lenni, aztán előbb én próbálhattam ki,hogy milyen ha me!ni utána fordítva és végülis a passzív oldal jobban érdekelni kezdett. Volt olyan,hogy "erőszakoskodni" kezdett vagy én akartam lenyomni őt az ágyban. Minden rendben volt azonban és nem akartam soha senkit mellette plusszba. Buliba eljárok néha a haverokkal, most utoljára amikor voltam véletlen botlottam ebbe a fiúba, nem először làttam azon a szórakozóhelyen. Azt mondta egyszer látta,hogy egy sráccal vagyok és megpusziltam..kérdezte,hogy meleg vagyok? Kicsoda a sràc aki velem volt? Mondtam neki,hogy a baràtomról beszélünk. Innen màr jöttek magától a dolgok, kérdezte,hogy lenne e kedvem szexelni vele? Még soha nem voltam màs sràccal és tetszett a fiú, ezért történt meg az ami megtörtént. A barátomnak màr 13 évesen volt egy 17 éves barátja és ő akkor veszítette el a szüzességét. Nekem nem volt rajta kívűl senkim és kiakartam próbálni màssal is. Màr bánom!! :(

Csak egy 4-5 mondatban mondtam el neki,hogy nagyon sajnàlom, nem akarom tovább titokban tartani, de megcsaltam és szeretném ha megbeszélnénk mindent. Ugye akkor írta meg,hogy nem szeretne meglátni a lakásunkban. Haza mentem, vittem neki sütit. Beléptem az ajtón és minden ruhámat kirakra a kanapéra, bőröndömet is. Azt mondta kezdjek el pakolni, nem maradhatok nàla. Csakhogy az az én lakásom is, nem dobhatott csak úgy ki. De ezt nem vette figyelembe, azt mondta majd ő segít pakolni. Berakott mindent a táskàimba és tovább laptopozott. Mondta,hogy húzzak már el, nem is érti,hogy volt képem a szeme elé kerülni ezek utàna. Hiàba akartam megbeszélni vele, elcsított és arra kért,hogy ne próbáljam megmagyarázni a történteket. Kicsit pipa lett amikor vissza szóltam és nem mentem el, aztán megoldotta a helyzetet. Jól àgyékon rúgott, kirakta a bőröndömet a folyosóra,megfogta a kapucnimat és kirángatott. Asszem fél óràig biztos ordibált velem,hogy ne ácsorogjak az ajtó előtt, mert nem enged vissza. Amikor meg sírni kezdtem, bocsánatot kértem tőle, elhordott mindenféle b!i, taknyos, kis fa!ú pö!nek. :( Anyàmékat hívtam,hogy kizàrtak a saját lakásomból. Anyám a barátomat hívta aki vissza engedett a lakásba és utána azért ordibált velem, mert segítséget kértem..ő nem akart beengedne a lakásba, mit tehettem volna? Utána ő is elsírta magát és megmondta,hogy csalódott bennem, ezt nem biztos,hogy megfogja tudni bocsájtani nekem amit tettem. A nappaliba kerültek a cuccaim. Nem maradhatok vele a szobàban. Azt mondta köztünk mindennek vége, most már azt sz.tok le akit szeretnék csak ne a lakásunkra hozzàm a b!i haverjaimat.