Szerintetek érdemes lenne belemennem a kapcsolatba?

20-as srácról lenne szó, és már régóta környékezzük egymást. Egyetemisták vagyunk mindketten, és ő rengeteg embert korrepetál, többek közt engem. Tényleg valami bitang jól megy ez neki, nem meglepő, hogy sokan keresik. Meg az sem mellékes, hogy sokakkal ellentétben ő ingyen csinálja. "Nekem megy, ezzel akarok foglalkozni, kutya kötelességem, hogy alanyi jogon segítsek annak, akinek csak tudok."

És bejön, meg minden, viszont nagyon fura egy fazon.

Túlvállalja magát, ezért mindig fáradt. Olyan hangulatingadozásai vannak, hogy jézusom... Egyik percben nevet, máskor dührohama van. :D

Olyan bagószagú, mint az állat. :D

De a cigiszag nem is zavar. Ő közel az egyetlen, akin senkit sem zavar, mert őt mióta ismerjük, erősen dohányzik és már hozzá tartozik. Meg nem bunkó, ha nemdohányzóval van, mindig rákérdez; a csikket elrakja és akkor dobja el, ha kukát talál.

Meg ugye neki gyakorlatilag nincs senkije. Múltkor házhoz jött, és majd megszakadt a szívem, ahogy láttam elmenni. Kiment a kapunk, a kezébe temette az arcát, elővette a cigijét, rágyújtott és valami iszonyatos szomorú arccal indult a következő "pácienshez".

Szóval elég elveszett, depresszív, nagyon fura. Nem tudom pontosan leírni, miért fura, de az.

Szóval nagyon kétes a dolog. :D