Ez szerintetek nagyon fura?

Nem tudok mit tenni, de felizgat egy karakter egy regényből.

A cselekmény egy francia fiatal nemes fiúról szól a XVI. században. A fiú folyton lányokra (és "arra") vágyik, és sokszor meg is kapja őket. De ezt olyan udvariasan, kedvesen teszi. Emellett érett, okos, erős és bátor. Az, hogy vágyai az éjszaka után kimeríthetetlenek, felizgat... Pedig olyan fiatal, és emiatt még rosszabb, hogy így érzek. Igaz akkoriban más volt a világ. Szinte hihetetlen, hogy ennyi idősen már miket csinál és mond. A jelleme, a férfiassága (mármint nem "alul").

Ahh, ez olyan kellemetlen. Néha elképzelelem, hogy én is ott fekszek ölelő karjaiban...