Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek milyen reményeim vannak így?
Fiatal passzív srác vagyok. Ami miatt kétségesnek tartom, hogy lesz hosszútávú kapcsolatom, az több dologból áll össze. Először is mániás depresszióm van, szorongásos zavarom (értsd ezt úgy, hogy kimegyek az utcára, és kb. 1-1,5 óra után olyan szinten szorongok, hogy remeg minden tagom, hányingerem van, és emellett szívproblémám van, ami ezzel együtt szintén tud produkálni egyet-mást). A mániás depressziót még úgy-ahogy szokták tudni kezelni, de a szorongásom valamiért mindig az őrületbe kerget mindenkit. Gyakori kérdés az "Akkor miért mész ki?"- azért, mert amíg jártányi erőm van, el fogom végezni a dolgaimat. Az élet sokszor fáj, nem fogok menekülni minden rossz helyzet elől. :D
A másik ilyen probléma, hogy elméleti matematikus lesz belőlem, ha minden igaz, és szintén nem szokták bírni, hogy sokat (tényleg sokat) foglalkozom matematikával. Ez nem is gond, ha szeretek valakit, azért hozok áldozatot, csak legtöbbször nem megkérnek, hogy ne foglalkozzak vele ennyit, hanem szabályosan megtiltják.
Mármost egy párkapcsolat szerintem nem arról szól, hogy sikerül a másikon uralkodni. Rajtam nem fog senki, ahogy én sem senkin.
Az utolsó pedig egyszerűen abszurd. Kiskoromban majdnem megfulladtam, és azóta nem nagyon lehet betuszkolni vízbe a zuhanyzófülkén kívül. A fürdés is nehézségekbe ütközik- szív, éppen ezért zuhanyzom. Az egyik kapcsolatom azért ment tönkre, mert nem tudott rávenni a srác, hogy ússzak. Állítása szerint. Természetesen tudom, hogy valószínűleg vétettem egyebet is, viszont ahhoz, hogy egy kapcsolatnak vége legyen, két ember kell. Soha nem csak az egyiken múlik.
Utolsó utáni, hogy nagyokat néznek azon, hogy szinte mindig tárgyilagos vagyok. Most istenem. Akárhogy próbálom, hogy legalább picit kevésbé legyek az, nem megy.
Én is hozzád hasonló kakukktojás szerű vagyok mint te, csak lány, és matek helyett a művészetek iránt vagyok oda.
Nézd, nyilván a melegek között kisebb a választék, de ha kitartó vagy biztosan találsz valakit aki megért. :D
Én is találtam. Lehet hülyén hangzik ez most de hasonlóan "defektes" egyénekre kell menni, mert sajnos arra rájöttem már az élet során, hogy a "normális" emberekben nincs kellő empátia, legyen az fiú, lány, meleg, hetero. Aki nem élt át soha szorongást, és hasonlókat, az nem fogja ezt megérteni. Hajrá!
Hosszú távon veled együtt élni biztos nehéz lehet meg ideg őrlő.Szorongás és a mániákus depresszió miatt. Sajnos saját bőrömön tapasztaltam milyen ilyen személlyel együtt élni. Nehéz elviselni és nagyon idegőrlő főleg ha még üldözési mánia is társul mellé.
Sajnálom ,hogy ennyi problémád van de racionálisan nézve főleg a meleg világban ahol mindenkinek a tökéletes kell (ami igazából nincs.Meg mindig jöhet valami egészség ügyi gond)sajnos tényleg nem túl sok esélyed van hosszú távra párt találni.Amúgy mindenféle képen menny ki az utcára akkor is ha rossz ,mert ha egyszer engedsz a kísértésnek ,hogy ne menny ki a lakásból örökre bent ragadhatsz és utána lehet többet nem fogsz tudni kilépni a házból. Akkor meg aztán tényleg lehetett len lesz párt találnod.
mf/30
Hát nehéz ügy az ilyen, nem lennék túl boldog attól, hogy nem sétálhatok órákat a párommal, mert csak 1-2 óráig tud kint lenni. De ha tényleg komoly kapcsolatot keres az ember, ehhez tud alkalmazkodni szerintem. Engem pont inkább a depresszió zavarna, mert kell hogy a társam vidám legyen, mondjuk ez meg stabil párkapcsolatban gondolom alábbhagyna, bár nem értek hozzá. Szóval azért bőven van esélyed párt találni, cska kitartóbbnak kell lenni hozzád.
A matek meg azért nem mindenkinél probléma, én is tudós vagyok és szeretek a munkámról beszélni. Az ilyesmi inkább annak probléma szerintem aki nem szereti a munkáját, mert ha valaki szereti akkor élvezettel hallgatom ahogy beszél róla, még ha önmagában a munka a legkevésbé se érdekelne. Az úszás meg megint na bumm, max napozol amíg úszok. Amíg tisztálkodsz rendesen addig tényleg nem ez lehetett az igazi ok a srácnál, max egy kis szelete.
Írtad, hogy: "amíg jártányi erőm van, el fogom végezni a dolgaimat." Ebből úgy vélem, hogy kitartó vagy (talán kicsit makacs is)
Nem értek a dologhoz, de ha kis mértékben is (vagy akár nagyobban) egy pszichológus nem tud segíteni?
A matekról:szép dolog, én is szeretem,de nem ennyire. Fontos, hogy a párod engedje, hogy ezzel foglalkozz, viszont Neked is törődnöd kell azzal, hogy Őneki mire van szüksége és nem azért nem matekozni, mert ő nem akarja, hanem azért, mert Ő mást szeretne. Kevás a különbség, de van :)
20/f/m
A pszichológusnak köszönhetem, hogy tudok erről egyáltalán beszélni. Úgy mentem oda, hogy egy-két rám vonatkozó kérdés után teljesen kiborultam. :D
Sok dolog alakul szépen, csak nehéz. Nagyon. De miután gyógyszerezni nem vagyok hajlandó magam, tudom, hogy ez az egyetlen út, és emellett ki fogok tartani. Nagyon jó pszichológusom van, aki segíteni akar, én pedig meg akarok végre gyógyulni, mert nem jó dolog. :)
Köszönöm az őszinte válaszokat.
"cicafiú"-s válaszolónak: Tudod, kommentben említettem, hogy van önbecsülésem. Szeretet kell, a szex mellékes.
A matekkal nagyon meg tudlak érteni, én mérnöknek készülök, és ha nem évfolyamtársakkal vagyok, le kell lőniük, mert nagyon el tudok szállni, bár inkább kémiával és fizikával. De az jó dolog, ha van valami, ami nagyon érdekel és tudsz érte lelkesedni.
A tárgyilagosságot pontosan hogy érted?
Hogy milyen reményeid vannak? Nem akarok semmilyen válaszokat adni, mint hogy "majd lesz valahogy" vagy "keress olyat, aki azért szeret, aki te vagy". Azok, akik ezt mondják, ők nem járnak olyan cipőben, mint te.
Amit tapasztaltam eddig zsenge korom ellenére, hogy a boldogság túlértékelt dolog. Ezt úgy értem, hogy sokan azt várják el, hogy mindig "boldog" légy, hogy ne legyenek melankolikus pillanataid, hogy mindig toppon légy. A boldogság továbbá szubjektív is, és önmagában nem létezik, sokkal inkább a hiányát érezzük, és amikor nem éreztük azt, azt nevezzük boldogságnak. Ha valaki egy feltételhez vagy feltételek csoportjához köti a boldogságát, akkor gyakorlatilag az egy kijelentés, hogy ő ilyen feltételek mellett lehet boldog. Most már elég egyértelmű, hogy oda akarok kilyukadni, hogy ha így közelíted a boldogságot, akkor előtte szomorúnak kell lenned. Amit szerintem sokan keresnek, az az öröm. Az öröm is egyfajta boldogság érzés, de az magadból jön, nem külső tényezőkből. (Ezzel persze nem mondtam sokkal többet, úgyhogy bocs, ha többet vártál)
21/f/m
Elég hasonlóak vagyunk... :D
És szerintem soha sem lesz párunk:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!