Szerintetek ez normális?

Beleszerettem az egyik barátomba, mindig is tudta, hogy meleg vagyok már a megismerkedésünk óta és mindig nagyon megértő és elfogadó volt, olykor már furcsán is. Sose ismertem még ennyire elfogadó embert, ezért nekem ez furcsa és ezért kételkedek.

Szóval beleszerettem, rossz kedvem volt ez miatt nagyon és látszott rajtam. (Rossz kedv azért, mert beleszerettem miközben tudtam, hogy semmi nem lesz.) Majd nem hagyott békén aznap, hogy mondjam el neki mi a baj, de nem mondtam el neki. Nehezen azt mondta, hogy jó akkor oké. Utána közös baráttal is beszéltem és ő is észrevette ő viszont már nem volt olyan, hogy békén hagyjon és egyfolytában csak azt kérdezte mi a baj és, hogy mondjam már el neki. Aztán végül úgy voltam vele, hogy rendben neki el mondhatom. El mondtam neki és hát elég sokat beszéltünk erről utána és próbált vigasztalni. Másnap facebookon szinte egésznap beszéltem a fiúval akibe beleszerettem, kisebb-nagyobb szünetekkel, ugyan is beteg volt és orvoshoz ment, utána meg vásárolni és közben végig írt telefonról. Majd késő délután/este ismét szóba hozta, hogy mi a bajom, de nem mondtam el neki. sokat "könyörgött", hogy mondjam el neki. Aztán majdnem az lett a vége, hogy így nincs értelme annak, hogy beszélünk, ha ilyen vagyok és nem akarom neki el mondani se. Erre pedig azzal próbáltam kimenteni magam, hogy tegnap a közös baráttal kibeszéltem a problémát. Erre ő egyből ráírt a közös barátra, hogy mi a bajom aki persze, nem akarta el árulni neki és azt mondta, hogy ő sem tudja. Na most ebből lett egy pár perces vita, de nem nagy és gyorsan megoldódott...Nem kértem a közös barátot arra, hogy hazudjon neki, azt mondtam neki, hogy mindegy mit mondd, ha rá kérdez, azt gondoltam, hogy elfogja neki mondani az igazat ezért mondtam is, hogy mindegy, hogy mit mondd. Szóval nem gondolom magam hibásnak még is én kértem bocsánatot és tényleg sajnáltam. De mondom ebből semmi nem lett. Aztán utána a fiú mondogatta, hogy ő sose fogja meg tudni mi a baj, senki nem mondja el neki stb...aztán meg untam és el mondtam neki az egészet.

Nem fogadta sehogy, mármint különösebben nem reagált rá. Aztán kicsit félreérthetően mondtam el és megkérdezte, hogy nem akarok felőle tudni? Én azt mondtam, hogy nem úgy értettem, persze, hogy akarok. Na mindegy ez bonyolult volt kicsit. Aztán beszélgettünk ugyan úgy, mint máskor aztán el ment fürdeni és küldött egy képet magáról a fürdőben (nem olyat, hogy látszón bármi) én meg ugye mondtam neki, hogy nagyon helyes meg küldtem neki egy szívet, majd meg kérdezte,hogy mi tetszik rajta? El mondtam neki, hogy mi és miért. Amire annyit reagált, hogy ez kedves meg aranyos vagyok. Aztán itt volt egy szünet, majd egyszer csak ír vissza, hogy rányomta a sampont a kezére, szétkente és elbambult elég sokáig, mert el gondolkodott. Kérdeztem miről? Azt mondta, össze-vissza...mondtam, hogy de konkrétan? Majd azt mondta rólad...stb. Aztán már volt majdnem éjfél mondtam neki, hogy menjen meg ő is álmos volt már, nehogy el aludjon holnap az iskolából és úgy köszönt el, hogy amikor írta, hogy jó éjt küldött egy szívet. Párnappal ezelőtt kértem tőle egy képet a lábáról (igen, tudom, beteg...lábfétis.:c) és miután el köszöntem, oda írtam még, hogy ja és még jössz egy képpel a lábadról, amire azt írta vissza, hogy rendben és egy nevető fej, majd el ment aludni. Reggel már írt facebookon, hogy jó reggelt én már a buszon ülök te meg még gondolom alszol.:c...persze igen aludtam egyébként.

Meg múltkor valamelyik nap szintén fürdött és közben beszéltünk és szóba jött a szex és kérdezte, hogy mit csinálnék vele, ha itt lenne...nem bírtam sokáig mondani neki csak 1-2 mondatot, de azt részletesen és utána mondtam neki, hogy ezt fejezzük be, majd azt mondta, hogy ne mondd, hogy már fel is izgultál, mondtam neki, hogy de amire ő azt mondta, hogy akkor jó mert én is. (de ez még azelőtt volt, hogy meg tudta, hogy szeretem)

Szóval szerintetek ez normális, hogy így viselkedik? Számomra ez nagyon furcsa, mert voltam már így, de senki nem reagálta még így le a dolgokat, mint ő.

Mindketten tízen évesek vagyunk egyébként.