Normális ez vagy csak én vagyok vele igy?

Nagyon furán viselkedik.Nagyon régóta ismerem.3 év kihagyás után találkoztunk a buszmegálloban,előtte is tetszet nekem de az öngyűllölet és félelem nagyon eltompitott (De sikerült elfogadnom magam). Kb. 2 hétre rá teljesen véletlen beiratkozott abba az iskolába ahová járok(Tényleg teljesen véletlen)Mivel "Érzelmi Analfabéta" vagyok nagyon nehéz megértenem mások érzelmeit.Igy mintha sötétben tapogatnék.Probáltam mindig normálisan viselkedni mellete de ezt szerintem ti is tudjátok hogy hogy nézhetet ki.Probáltam keverni a fejemböl de mindig azon kapom magam rá gondolok.Sikerült egy kis időt iskola nélkűl töltenem .Probáltam lehigadni felejteni.Eltelt az a pár nap igy. Mikor újra találkoztunk szinte ki ugrott a szívem.És mikor hozzám szólt mintha meg állt volna a világ.Tudtam hogy nagyon fájni fog ha hozzá szólók még is szinte epekedtem hogy hozzám szóljon.Mintha valami ördögi lény lenne aki a mosolyával megigézz... Bocs hogy ennyi mindent írtam ennek ki kellett jönni.valoszinüleg össze vissza írtam mindent.Semmi logika nincs benne. Homofobok kiméljenek.Mire kéne figyelnem ? Milyen apró jelekre? Lehet rossz témát választotam de csak egy egyszerű kérdést akartam erre ez lett belöle.Nyelvtani hibákért bocs.