Melegek. Mit gondoltok a versemről?

Mivel elég homo témájúra sikerült ezért gondoltam ide írom ki. Ti lesztek az elsők akik látják. :v Aki akarja lopja, nem számít annyira. Ha végigolvasod, külön köszönet!.

Édes Erzsébet.

Hegyek között, a szép Tátrában,

Gyerekek játszanak a képzeletük díszes várában

Miként a hó a bércekről elolvad

Drága szívük a heves tempótól behorpad.

Van a Mihály, kicsit ázott

Pólóban a minusz fokban sosem fázott.

Fűti őt a Rozé és a vodka

Többi fiúval a hegyek között a titkos cigarettacsutka.

Csupán 15, finom és ártatlan

Koszorús Rózsafüzér ott lóg édesen nyakában.

Istenfélő, és Vallásos személy.

Hegyek alatt, lábak között fészkel a bűn, a keresztény fekély.

Betűri Máriát gallérja alá

Jákob keze becsúszik az övtartó alá

Péter nyög, zilál, megrendül

Ahogy elképzeli Édes Erzsit, majd a Trencséni nagyharang megcsendül.

"Ezek a hülye szlovák gyerekek!"

Mondja Vince atya - Olyan szexéhesek, szinte beleremegek.

"Kezdődik a mise! Befelé!"

És a sok kanos tizenötéves elindul a Szent Kapu felé.

Látszik hát rajtuk mind

Eszüket elvitte az erőltetett keresztény babona,

mint ahogy a pap erőltette Juliskát

meg a szép Mariskát, hogy felvegyék a piros nejlonharisnyát.

Mondja Mihály, milyen szép is lenne

Ha nem nyomorult k**vát látna a lányokban, benne

a fiúkban látja a hegytetők bércét.

Lenn, Dél-Amerikában pedig a titkok aranygyümölcsét.

"Davai Davai!" mondja Péter hátulról.

Ahogy Biblia mögött Misi mégegy csókot lop Jákobtól.

"Hozsanna a Maggasságban" -szól az orgona

Jákob pedig magasabban jár, mint a Göncöl ostora.

Van, ki Szerelemnek mondja

Ahogy Jákob a tejét a padok alatt nehezen, de elfojta.

Mise után Misivel rágyújt mégegyszer

"Isten elleni bűn, szodómia!" -mormogja egy vénember.

Mihály mint a rohadtalma

Akárcsak a többi, kívül szép, belül inkább halna.

Jákobnak nincs már maradása

Ez az élet, az efféle utcakölyköknek, a fájdalom tagadása.

Mert fáj nekik, hogy ne fájna

Élni szar, ezt már tudják, nincs ami gyógyírt kínálna

Néha cigi, néha nők, fiúk.

De a szláv örömök poklából csak a halál az igazi kiút.

Próbál szép és kedves lenni a Misi.

De lelke elvérzett, botja nem áll, csak a pisi

jőn belőle, Jákob tenyerébe

Mint anno könnyei, amíg el nem adta őket bérbe.

Hol maradt a sivár komor üresség?

-Lelkükben! -ott nincs íz vagy szín csak végre vágy szülessék

A fekete kabát alatt valami megmozdul

És repül a kabát, testük mint mágnes, egymásba bolondul.

Mihály, most a rohadtkörte

Szép, és tudja mi kell hogy mindent megkapjon körülötte.

Boldog már mégse lehet soha

Múlt kínjait kifújja, füstöl a szivar, nézi a sok ostoba.

Jákob, Mihály és a falu:

Mind el van átkozva!

"Miféle sátáni kölykök?"

Hogy D'Yavol-t választják, romlott rossz erkölcsök!

De ott lóg a feszület, Ott lóg Mária,

Ahogy a fiatalok testét átjárja a szodómia.

Igazi k**vák, mindenki mindenkivel

Orgiákat csapnak a pokol szörnyszülötteivel.

Mihály szíve feketére égett

A sok fájdalom és harag, mostmár beletörődéssé érett

Legyint, és legyint utána a többi száz.

Megtehetünk bármit, hiszen utána úgyis vár ránk a Mennyei Ház.

Mondja Mihály boldogan -"Égjen hát ez a szar!"

Fáklyákkal, baltákkal az éjszakába, "Égjen ide a pokol, úgyis bennünk a sátáni agyar."

Mondja az üres, többi száz és száz

A Trencséni harang kong, kileng, majd nem lesz több mint egy olvadó váz.

Az éj leple alatt a hegyi falu eltűnik

Majd farkasok vonyítása, a ropogó fa hangjával egybetűnik

Meleg szeptemberi este, nem is lehetne forróbb

A tűztől és gyásztól sok száz tinédzser szíve egymás számára egyre vonzóbb.

Sírja Mihály keservesen -"Megtettük hát."

-"Leromboltuk a fertőt ami adott nekünk undorító gennyes formát.

Megöltünk mindenkit, a tűzbe az egész falu rekedt.

Most már csak egy dolgot kell felfogni, hogy az életünk utolsó értelme is a lángokba veszett."

Ifjú nihilista szívek. Mihály nem volt hibás.

Az egész közösségre jellemző volt a zavarodott mentalitás.

Sok száz ifjú, alig 16!

Ott állt a hegyoldalban, útjuk véget ért, úgy tűnik igencsak.

Van ki önszántából inkább a tűzbe rohant

Édes Erzsébet könnyei és vére, inkább a farkasok gyomrába fogant.

Legtöbben üvöltve elrohantak az erdőbe

Mikor ráeszméltek hogy egész eddigi életük odaveszett a lángoló fertőbe.

Mihály ott állt, nyakában a feszület

remegve Imát mormolt, hátha az angyalok a csillagokból lenyújtják kezüket.

De felettük a mennyország, nem látszott segíteni

A füst nyomai mint út felfelé, kezdte az Esthajnal fényét átvetíteni.

A hold alatt Jákob mellé áll, utolsó csókot lop.

Utolsó csókot, Édesem, Mihálynak, utána torkát szúrja a hegyes "vasoszlop".

Jákob kése letörli a vért Mihály könnyes arcáról,

ki a szúrástól ájultan karjaiba hal, lángokba dőlnek együtt a sziklás hegyoszlopról.

--köszi ha idáig elolvastad.--