Meleg vagyok, de szeretnék majd gyereket. Más is van így? Ti hogyan élitek ezt meg? 20/f

Én felvállaltam nagyjából a dolgot és a család barátok előtt teljesen. Sőt már össze költöztem a párommal És egy munka helyen dolgozunk sőt az öccse a közvetlen főnököm. Nekem az tűnt fel ,hogy én magam nagyobb dolgot csináltam belőle és rosszabbra gondoltam mint ahogy a környezetem reagált rá. A munka helyen mindenki tudja ,hogy egy férfival élek együtt de senki nem ,mert-e megkérdezni. Pedig tudom ,hogy ment a pletyka mikor oda került:DÚgy vettem észre ,hogy aki szidta a melegeket a családomban. Amióta felvállaltam a dolgot mivel engem kedvelt ezért ezt nem mutatja és azóta nem is hallottam , hogy előttem szidalmazná a melegeket. Sőt azt is észre vettem ,hogy kínosan figyel rá a b. zi szót mint káromkodást ne használja...

Én szerettem volna gyereket.Meg eltudnám képzelni ,hogy fölneveljek egy gyermeket.

De azért tudom ,hogy a gyerekek kegyetlenek és kikezdenék emiatt az iskolában. Meg azért kitudja ki hogy állna emiatt a gyerekhez vagy hozzánk. Meg a párom nem szeretne gyereket ezért ezt a dolgot el engedtem. Amúgy tényleg nem egyszerű a társ keresés de úgy vettem észre ,hogy heteróknál sem...

Valahogy úgy tűnik nekem ,hogy senki nem igen akar sérülni ezért inkább nem is vágnak bele komoly kapcsolatba.Ki elégítik a szexuális igényüket és kész.

29/f

Én is nagyon szeretnék gyereket, de már 21 évesen feldolgoztam, hogy nem lehet. Akkor jöttem össze az első barátommal. Óriási volt a szerelem oda-vissza. 1 hónap után bejelentette, hogy ő egy családos ember, van 3 gyereke. Nagyon összetörtem a szerelem miatt, illetve ennek keretén belül döbbentem rá arra, hogy nekem nem lesz gyerekem. Irigy voltam minden szülőre, akinek gyereke volt, elkezdett foglalkoztatni, hogy öreg koromban nem lesz senki, aki egy pohár vizet is adjon, stb. Majdnem 1 évnek kellett eltelnie, mire sikerült feldolgoznom.

Jó, persze most is rossz, amikor látom a volt osztálytársaimat babakocsit tologatni, de messze nem annyira rossz, mint 21 évesen. Az meg, hogy nem lesz aki gondomat viselje, az nem jelent semmit. Sok olyan időst ismerek, akinek van mondjuk 3 gyereke, 10 unokája, mégis bedugják egy szociális otthonba, de olyat is ismerek, akinek nincs gyereke, mégsincs egyedül, mert a rokonok vagy a szomszédok veszik gondozásba.

A melegség problémáit ahogy leírtad, azokkal mind egyetértek.

Egy meleg pár örökbefogadásáról pedig az a véleményem, hogy ha nagy nehezen is, de megoldható lenne, pl hogy az egyik fél fogad örökbe egyedülállóként vagy nem tudom. A gyerek mentális fejlődését semmilyen formában nem veszélyeztetné, ha azonos neműek a szülei, nem lesz belőle ettől meleg. De mégis: a gyerekek nagyon kegyetlenek egymással. Gondolj csak bele, mennyit cikiznék az iskolában emiatt stb.

Szia !

Először is néhány tanács, illetve személyes élmény. A hátrányokat le kell szarni, ahogy jól érzed magad, úgy vagy jó, semmi extra nincs ebben ! :)

Én is sokáig kerestem normális srácot, akivel minden rendben van (és macis, mivel a macik jönnek be és ez egy másik tényező volt, ami miatt nehéz volt normális embert találni) és sikerült végül, de hidd el, nem kell feltétlenül orrba-szájba keresni mindig, hanem néha-néha ránézel egy-két meleg társkeresős oldalra, vagy esetleg chat.hu, habár ott inkább az alja nép van a meleg szobában, de ki tudja, nem kell kizárni a lehetőségeket.

A felvállalás kérdéséről annyit, hogy ne félj elmondani legalább otthon. Én is így kezdtem, szülők tudják, tesóm tudja, néhány barátom is és semmi sem változott, mindenki ugyanolyan "jófej", normális velem szemben. A hozzád közel álló embereken felül szerintem másnak ne is mondd el, de ez csak az én véleményem.

Gyerekvállalás. Fogós kérdés. Őszinte leszek veled. Nem kell ezt ragozni, ha akarsz majd gyereket, akkor később majd béranya, vagy örökbefogadás, ha pedig nem, akkor maradnak az állatok. Én inkább állatpárti vagyok a párommal, mi egyáltalán nem akarunk gyereket (mielőtt rosszra gondolnál, szimplán csak ilyen beállítottságúak vagyunk).

Ha úgy érzed, hogy szorongsz, első lépésként ajánlom a felismerést magadban, aztán a beismerést, utána pedig el kell mondani szülőknek, tesó(k)nak, aztán majd szépen lassan jöhetek a nagyon közeli barátok, akikben 100 %-ban megbízol.

Remélem, hogy tudtam segíteni.

Üdv,

M.