Melegként lehet még ennél nagyobb pofont kapni az élettől ?

Sok év egyedüllét után, fél éve alakult egy nagyon szépnek és jónak mondható barátság. Kedden azonban egy munkahelyi kisebb balesetben elveszítettem elöl hat fogamat. A cég elismerte a hibát, mellém áll és kifizeti a kezelés és a pótlás összegét is. Persze ez időbe telik, pár hónapba bőven.

A barátom, aki vasárnap még úgy búcsúzott este , " Minden perc üres nélküled, siess szerdán , nagyon várlak ", nos szerdán nagyon nem úgy fogadott, ahogy képzeltem. Nemhogy együttérzés, vagy kis sajnálat lett volna az arcán, hanem inkább enyhe undort láttam és pár perc után megmondta, nem szeretné folytatni, " ugye értem miért "...?!

Nagyon rosszul esett, ilyen nyomorultan és elárulva sosem éreztem magam még. Nem a fizikai fájdalom a rossz, az elmúlik úgyis. Hanem ez az ellökés...

Két exem is volt olyan helyzetben, hogy ápoltam őket, egyiket hosszabban, egy derékprobléma miatt. Mindent megtettem és akkor sem hagytam volna el őket, ha ágyban fekvők lettek volna.

Erre itt az élet jutalma , amit kaptam szerdán....

Ráadásul itt már felnőtt férfiakról van szó.

Most én túlzom el, az én fizikai fájdalmam mondatja ezt ? Mert nyilvánvaló, hogy miért dobott. Az addig szépeket mondó, ígérő, tervező és általam tisztelt és becsült férfi.

És ha rendbe hozzák a fogakat, akkor ismét magányos vagyok és kezdhetem az ördögi kört elölről az ismerkedéssel :/