Azért viselkednek így sokan, mert elengedték már az ismerkedést?

"Nálam többé-kevésbé alkalmi találkozóból alakult ki egy kapcsolat, 12 éve együtt vagyunk. :) Próbálj meg kötetlenül, elvárások nélkül ismerkedni."

Én is próbálkoztam ezzel, de alkalmikból se alakult ki semmi komolyabb. Esetleg akadt 1-2 amelyik nem pár laza kufirc után tűnt el és nagyjából ennyi. Az elvárásaim pedig nem hiszem, hogy nagyok lennének, hiszen én kizárólag az arcot nézem, de ha nem találom vonzónak, akkor nem tudok vele mit kezdeni.

"Mindkettőben a nála bőven idősebb párja csalta meg és hagyta el."

Ismerős a történet. A húszas éveim elején volt egy másfél éves kapcsolatom egy falusi sráccal, aki mindig hozzánk járt, s arról panaszkodott, hogy az anyja és a bátyja agyonvernék, ha kiderülne, hogy van valakije, aki ráadásul nem lány. Ezért hetente, két hetente péntek esténként jött hozzánk, nyárra azt mondta ki kell bírni, mert akkor van idénymunka és mindennap dolgozik. Mindezt úgy, hogy akkor már megvette első autóját, tehát korlátlan mozgástere lett. Másfél év után már mindenki köpködött rá és mondták hagyjam el, mert ez távkapcsolat, ami röhejes, ha kettőnk között 45 km van csak. Akkor úgy gondoltam nem tudják mit beszélnek, mert ők nem melegek ezt nem értik. Felregisztráltam a Romeo-ra. Megcsalási szándékom nem volt egyáltalán. Úgy gondoltam ráírok pár értelmes srácra, aki majd kiáll mellettem, leírja a véleményét, hogy ez a meleg világ, s jól csinálom, amit teszek, s ezeket a levelezéseket megmutatom a heteró ismerőseimnek. Bukott dolog volt, mert az első találatra kidobta a profilját ugyanazzal a névvel és szemüveges eltakart pofilképpel, mint annak idején amikor megismertem.

Második eddig nem jutott el, mert a barátainak nem voltam szimpatikus, s szerintük semmi kifogásolható nem volt abban, hogy berúgott majd minden pasinak az ölébe beleült.

"Aljasok,hízelgők, anyagi és lelki kihasználók, mentális betegek - ezek elérik a céljukat. Aki egy kicsit is körbenéz, az tényleg ezt látja."

Az a baj, hogy én is ezt látom. Gondoltam már arra, hogy na én is ilyen leszek, ha velem ezt csinálják akkor én is ezt csinálom. De a személyiségem nem ilyen, hogy ezt tegyem.

"Az egyik előadta magát egy tök jó fej srácnak, és naphosszat kommunikáltunk egymással, én meg örültem, végre valaki. Amire találkozóra került volna a sor, "covidos lett", majd pár nap múlva letiltott minden felületen."

Hasonló tapasztalatom nekem is volt közelmúltból. Nagyon megbízhatónak és szimpatikusnak tűnt. Találkoztam is vele, s meg is volt beszélve az aktuális hét vasárnapja. Szó nélkül eltűnt, majd kitörölte az összes nekem írott hozzászólását, majd felregisztrált új profillal a Romeo-ra, ahol az volt a fejléc szövege, hogy ne egy találkozóra akarj, majd szó nélkül eltűnj.

De volt olyan is, akivel szintén a pihenőnapomra terveztem a találkozót. Ő mindenképp 18 órára vagy utánra akarta. Kérdeztem nem lehetne-e előbb, de ő azt mondta programja van a barátaival. Belementem, mert hosszas beszélgetés előzte meg a dolgot. Nem akartam senkivel bunkó lenni az ismerőseim közül, mivel nem volt pontos idő egyeztetve, így aznap egyedül voltam. Majd ráírtam 17,45 körül, hogy mindjárt 18 óra. Erre közölte megcsúszott, s amúgy hideg van és mindjárt eső lesz szerinte. Amikor leírtam neki, hogy gyönyörűen elcseszte a napomat, akkor közölte húzós hete volt meg előfordul. Erre annyit reagáltam, hogy nem tudom mi lett volna akkor, ha fordítva történik ez. Erre benyögte hagyjuk az egészet, mert még mindig a meg nem valósult találkozón pörgök.

"Ez is alatamasztja a billionaris nagy elvarasokat. Itt vagyok en, ranezesre atlagos testalkatu, es ha rairok egy sportosabb emberre fix hogy lepattint."

Fent említve arc alapján nézek, s én is olykor belefutok ehhez hasonló profilokba, ahol csak arc van kint majd megnyitva a profilt teljes képlista a felsőtestéről. Nem írok, nem jelzek, de amikor megnéznek és rám írnak mindig közlöm velük, hogy szerintem nem engem keres, mert vékony testalkatú vagyok, s ámbár nem vagyok kövér, de nincs lapos hasam.

Soha nem történt visszaírás egy alkalom kivételével, amikor már a kezdetekkor tudtam ennek semmi esélye, de erősködött a srác, s kérdezte miért alacsony az önbizalmam? Merjek találkozni. Nem kell mondanom, hogy a találkozónál egyértelmű volt, hogy leírt azonnal ahogy meglátott, hogy nem hazudtam, s csak átlagos férfi vagyok.

Ennél az tud jobb lenni, amikor valaki elvárja a kidolgozott testet miközben ő túlsúlyos, vékony, pocakos vagy koránt sem egy vonzó alkat, de elvárásai az egekben.

"Szóval aki saját bevallása szerint párkapcsolatot keres és feladja, a szörnyű meleg világra hivatkozva, az azért teszi, mert az elvárásai nem találkoztak a valósággal. Nem jár alanyi jogon senkinek sem egy párkapcsolat. Nem magától alakul, és nem könnyű. Ezt nehéz elfogadni. Ilyenkor könnyebb a környezetet, külső körülményeket okolni, mert akkor nem kell feltenni a kérdést, hogy "mi a baj velem vagy gondolkodásmódommal?"."

Az írásod jó, de szerintem pont ez az, ami kilóg belőle. Kétlem, hogy nálam nem találkozott volna az elvárásom a valósággal, hanem pont ellenkezőleg. Nagyon is találkoztak. Pont abban a részben, amikor nem csak a szabadidőm úszik el, hanem energiát is áldozok fel azért, hogy akár egy találkozó is összejöjjön, amikor a másik konkrétan pofára ejt. Ilyenkor pedig mosolyogva lényegében továbblépni, s a következő ismerkedésnél ne az legyen, hogy tulajdonképpen elemzéssel, gyanakvással kezelni a másikat, mint a boltokban a vevőket előre tolvajnak nézni viselkedése alapján.

"En ugy indultam, hogy orulnek nehany meleg baratnak. Marmint barat baratnak, semmifele extra meg ilyenek, rendes baratra gondolok. Na marmost ennyi kesszurast a hatamba a budos eletben nem kaptam, mint a kedves meleg sorstarsaktol."

Szerintem meleg barátság nem létezik.

Huszonéves koromban az egyik így közeledett, majd kulturáltan elutasítottam. Az egész cégben lejáratott, sokan köszönni se akartak nekem. Majd az egyik volt olyan tökös, hogy megkérdezte, hogy tényleg megpróbáltam-e felcsípni. Már a beszélgetéskor is volt egy rossz előérzetem, így mindenféle szexualitást felvállalása nélkül utasítottam el. Amikor mondtam soha nem beszéltem vele élőben, hanem messenger üzenetben próbált felcsípni, akkor rögtön megváltozott embereknek a véleménye, s egyből köszönt mindenki, mintha nem is lettem volna megalázva.

A másik szintén kollégám volt, de úgy kerültem oda, hogy ő már ott dolgozott. Annyi történt, hogy jelölést küldött Romeo-n, amire én szintén kulturált elutasítást küldtem. Nem volt hajlandó köszönni, áskálódott ellenem, mindenki számára látható volt, hogy haragos szemmel néz rám, s mivel ő volt ott előbb mindenki megvolt róla győződve, hogy valamit biztos csináltam, ami rossz.

A legrosszabb az a "kapcsolatom" volt, amely barátságnak lett címezve. Megismerkedtem vele, de közöltem, hogy nem akarom átverni, mert soha nem leszek belé szerelmes, s mivel teljesen korrekten viselkedett ezért tisztelem annyira, hogy nem lyukpartnert akarok belőle csinálni, ami nem is menne nekem. Örült nekem, dícsért mindenki előtt, s amikor feljárkáltam a fővárosba körbe mutatogatott minden ismerősének mint egy fődíjat, hogy milyen normális vagyok. Mivel normálisnak tűnt minden nem kell elmondanom, hogy amikor lakótársakká váltunk, akkor átfordult minden. Kiderültek a drogos szexbulik ezekből fennmaradó pénzéhes szipusok, s a tőle való megszabadulásnak az ára a pénzlopás tőlem és mindenkinek való lejáratás volt.

"Ezekre a csobehuzasokra nincs mentseg, aki igy bant el veled munkahelyen az egy gerinctelen fereg. A fovarost pedig nem kell bemutatni, a legtobb b**asz itt van sajnos…:))))"

Hasonló a véleményünk ezzel kapcsolatban. Függetlenül, hogy mekkora tapasztalatom van ezzel kapcsolatban mindig képes vagyok meglepődni azon, hogy mire is képesek többnyire az emberek.

A volt lakótársammal ráadásul egy munkahelyre is kerültem végül, aminek köszönhetően ott is elindult a hátam mögött való áskálódás részéről. Például azt terjesztette nem takarítok, ami nem volt igaz lévén magam után mindig eltakarítottam csak nem voltam hajlandó utána és a haverjai után rendbe rakni a lakást. Arról nem is beszélve, hogy állandó vendégei voltak. Az egyik haverja ráadásul úgy rendezett szexrandit a lakásba, hogy tisztában volt vele, hogy én a másik szobában vagyok az anyámmal.

Amiről írtam korábban az egy pedig kereskedelmi cég volt, ahol akkor többtől visszahallottam, hogy b*ziznak a hátam mögött. Sokan nem is köszöntek nekem, ha öltöztem látványosan elfordultak mintha kukkolni akartam volna őket. Az egyik lánnyal jóban voltam, és ő odajött és rákérdezett, hogy tényleg bepróbálkoztam-e a kollégájánál, hogy meg akarom dugni. Ott úgy robbant a bomba, hogy megmutattam a messenger beszélgetést, ő pedig kiállt mellettem és összeveszett mindenkivel (a sráccal a legjobban), hogy hogyan bánnak velem és milyen gerinctelenek. Azután érdekes módon elkezdtek nekem köszönni. Kaptam valamiféle elnézést, de eléggé bedurrant tőle az agyam, amikor azt mondták ők sejtették, hogy ő meleg. Egy kiszőkített hajú affektáló srácról van szó, akihez mérve én mérföldekkel voltam, de rólam tényként kezelték, hogy kihez vonzódom. Bár az is tény hogy ennek ellenére előfordult az is, hogy azt terjesztették, hogy szerelmes vagyok a női kollégámba, akit megdugtam a személyzeti wc-ben műszak után.

Kereskedelemben dolgoztam és dolgozok. Otthon nehezebb dolgom volt, mert itt a fővárosban könnyen el tudok "vegyülni", s nehezebb kiszúrni engem a társkeresők alapján. Odahaza azonban nem így volt. Nem egy olyan eset volt, amikor közölték, hogy azért nem mutatnak képet, mert hogy ők tudják hol dolgozom, és megnéztek élőben és bejöttem nekik.

A legszélsőségesebb eset az volt, amikor valakivel leveleztem. Szintén a húszas éveim elején voltam, amikor az írásai alapján fejben elkezdtem belezúgni, s a pasi ideálomat képzeltem el. Nagyjából egy hónap után kértem sokadik alkalommal képet, amikor közölte azért nem ad, mert ő az én kollégám, és nem akar lebukni a többiek előtt. Megérzéseimre és az objektív gondolkodásomra hallgattam többek között, hiszen aki rejtve akar maradni, az nem csinál olyan dolgot, amivel lebukna azonnal. Így új profil, netről leszedett kép, azonnal küldött képet. Ekkor derült ki, hogy valami aberrált idióta volt, aki naponta bejárt és utánam leskelődött. Amikor pedig elküldtem a saját képemet, hogy bemutatkozzak, akkor letiltott mindenhonnan, majd napi szinten bejárt, leskelődött, bámult. Egyszer egy átépítés során megállt előttem miközben egy polcsort állítottam be, amely majdnem rám borult akkor. A munkahely váltás megoldotta akkor a problémát.

"talan tobb a negativ tapasztalasod is, mint nekem, bar azt gyanitom eleg nagy lehet a korkulonbseg kozottunk, igy nyilvan te tobbet lathattal, mint en."

18 évesen kezdtem el ismerkedni, s most vagyok 37.

Igyekszem odafigyelni, szelektálni, de sokszor úgy érzem mintha valami "hülye mágnes" lenne rajtam. Az kósza vígasz, amikor más panaszait olvasom lévén hasonlóan élünk meg sok mindent. Nincs bennem a kapcsolat iránti sóvárgás, inkább a gerincesség felé.