Mit gondoltok erről a kapcsolatról, szerintetek milyen irányba kellene fejlődnünk?

Párom 4 évvel fiatalabb nálam (25), viszont sok szempontból ő az érettebb közülünk. Neki teljesen más a családi háttere is, engem ha azt vesszük sok mindenben elkényeztettek. 25 éves koromig csak egy pár hónapos szakmai gyakorlatom volt, többet nem dolgoztam. De még a kaját is elém tolták konkrétan. Nekem megmondom őszintén elég nehéz volt ebből kilépnem, és sajnos nagyon magamra veszem, ha pl a trehánysagom miatt beszól a párom.

Sajnos rendszeresek a konfliktusok ilyen háztartási dolgok körül: hogy van betéve a mosás, le van-e takarítva a pult, miért foltos a pohár mosogatás után stb. Meg sajnos olyan dolgok miatt is veszekszünk, amely az eltérő értéktendből fakad: párom nem ért egyet a pride-dal, nem tart normálisnak, mert ilyenre elmegyek, sőt még posztolok is róla. Amúgy is csak az ilyen 15 éves tinilányok tesznek ki valamit. Stb stb

Sokszor morfondírozok azon mi legyen. Az sem könnyíti meg a dolgot, hogy távkapcsolat van köztünk, amit igazából azért tudunk áthidalni, mert a munkahelyemen elnézik, ha kb a hónap nagy részét home officeban (a páromnál) töltöm.

Ami talán engem a legjobban zavar, az az eltérő pénzügyi tudatosság. Én szeretnék nagyobb utazásokat tervezni, páromnak meg általában arra van csak pénze, hogy kifizesse a számláit, meg egyen belőle. Azt érzem, hogy én jóval többet költök kettőnkre, s ez nagyon a jövőben sem fog változni. Egyrészt egy haverunknak meg nekem is tartozik egy csomó pénzzel, amit most kezd majd el törleszteni elvileg.

Na de itt jön a bökkenő. Sokan biztos azt mondanátok ezek alapján, hogy szakítsak, ugyanakkor valahogy nagyon nem merek. Egyszer,pár hete, mikor volt egy napos mosolyszünet köztünk, valami borzasztó érzés töltött el, nem tudtam rendesen aludni, meg enni sem. Azt hittem szakítani akar. Kiakadt, mert elmentem pár ismerősömmel vacsorázni, meg az ő haverjaikkal (meleg srácok). Elég rosszul kommunikáltam le az egészet, mert először nemet mondtam a meghívásra, majd utána mégis elmentem rá.

Szóval ez a nagy helyzet, de mondom ez csak az én szemszögem. Párom ezeket szokta megállapítani: gyerek vagyok, felelőtlen, hárítom a felelősséget, nem vagyok őszinte (ezt nem tartom jogosnak).

Mit kellene kezdenünk?