Mit gondoltok erről a kapcsolatról, szerintetek milyen irányba kellene fejlődnünk?

Tökéletes nincs. Amit tehetsz hogy nézelődsz mit melózhatna vagy TANULHATNA amitől többet keres. Amúgy meg ha szereted és jó vele élvezd. Sose tudni meddig. Ha nagyon nem megy úgy is hamarosan vége lesz mert a pohár telik...

Amúgy lehet vele kéne beszélni. Bár ezt se értem. Szerinted komoly vgay, szerinte gyerekes. Mégis te vagy a tudatos, te nem tartozol, stb.

Szakítás.

Előbb utóbb az lesz, csak minél később, annál jobban tönkreteszitek egymást.

Szerintem itt a leírtak alapján az a nagy probléma, hogy borzasztóan különböző az értékrendetek. Ez főként az eltérő családi háttérből fakad, ami teljesen más szocializációs közeget jelent nektek, ahogy látom eltérő gazdasági és talán társadalmi osztályból is származtok (tehát a te családod valamennyivel tehetősebb, és ez hat arra az életmódra, amit élni szeretnél, ami meg van neked szokva). Ez önmagában szerintem nem egy áthidalhatatlan probléma, viszont szerintem nagyon nehéz ezzel együtt élni, hiszen nem csak azok a konkrét dolgok jelentik a problémát, amit leírtál, hanem az ezek mögött húzódó sokkal fontosabb értékek is. Ilyen szempontból ő sokkal konzervatívabbnak tűnik, gyűjtöget, spórol, még ha van pénze sem fogja utazásra költeni, hiszen neki ez van megszokva. Számára az önkifejezés, mint a pride, azért nem fontos, mert eleve nem foglalkozik azzal, hogy ő mentálisan felszabadult életet éljen (és itt most nem az a fontos, hogy homofób-e vagy sem, hanem szimplán az elv). De ebből rengeteg probléma következhet a későbbiekben, például hogy milyen jellegű jövőre, családra vágytok-e, mennyire fontos nálatok a klasszikus férfi-női szerep és ezek betartása, mennyire szeretnétek saját életet élni, kibontakozni, új dolgokat kipróbálni, fejlődni, stb. Attól nem rossz valaki, hogy egyiket vagy másikat szeretné, viszont ha nem egyezik ez a partnerével akkor az szenvedést fog okozni.

Ezek nem zárják ki azt, hogy ne szeressétek egymást, de én hosszú távon nem igazán látom, hogy ez nem lesz fenntartható, hacsak az egyikőtök nem nyit a másik felé, fogadja el az ő életmódját és mondd le szépen a sajátjáról emiatt. Ez persze hatalmas áldozat, ami gyakran inkább kényszerből születik és inkább elhidegüléshez vezet. Én ennek fényében lehet hogy átbeszélném vele a teljes jövőnket, és annak a fényében döntenék, hogy van-e egyáltalán értelme foglalkozni ezzel. (De egyébként én inkább szakítanék, mert nekem egy kapcsolat alapja, hogy a partnerem engem mindenben támogasson; a munkában, a szórakozásban és akármilyen ötletemben, fura új hobbimban.)

Ebben az elmondott példában nekem inkább az a baj, hogy ő így beszél veled (nem vagy normális), te meg ezt elfogadod. Nyáron én is benti vagyok (bár én télen is), de megértem, hogy sokan imádnak menni mindenhová, köztük a barátom is. Ebben az esetben egyrészt támogatom, hogy a haverjaival elmenjen, emellett, pedig próbálunk az egyensúlyra törekedni, egyenlő arányban elmenni valahova és otthon lenni, hogy mindketten azt érezzük, hogy nem kiszolgáljuk a másikat.

Ez utóbbi példa inkább azt mutatja nekem hogy a pénzügyekben is nagyon máshol vannak a határaitok, míg te élményre költesz, ő az otthonra és a biztonságra. Ez szintén a jellemetek különbözőségét mutatja, de ez mondjuk közös költségvetéssel és egy otthonban baromi nehéz tud lenni. Bennem ez is azt erősítené, hogy keressek valakit, akivel úgy tudok élni, ahogy akarok.

(#3 voltam.)

Szia! Azt nem írtad, hogy mióta vagytok együtt. Ha még frissek vagytok, akkor biztos, hogy csiszolódtok majd egy kicsit, fontos a kompromisszum mindkettőtök részéről és a kommunikáció. Nem gondolom, hogy egyből a szakítás a megoldás. Inkább magadtól kérdezd meg: boldog vagy így? Erre vágysz?

Tudom a mai meleg világban elég szívás szinglinek lenni, és nagyon nehéz társat találni, aki mellett tényleg le tudsz élni egy életet, de ne a magánytól való félelem tartson mellette. A leírtak alapján párod kicsit toxikus, főleg ez a pride-os példa, amit írtál. Nem értem melegként, hogy lehet erre fújolni. Az ő jogaiért is vonulnak. Na mindegy.

Tarts még ki egy kicsit, mondd el neki őszintén, hogy mi bánt, ha pedig nem változik semmi, akkor tényleg csak azt nézd, hogy neked mi a legjobb.

"a trehánysagom miatt beszól a párom.

Sajnos rendszeresek a konfliktusok ilyen háztartási dolgok körül: hogy van betéve a mosás, le van-e takarítva a pult, miért foltos a pohár mosogatás után stb. Meg sajnos olyan dolgok miatt is veszekszünk, amely az eltérő értéktendből fakad: párom nem ért egyet a pride-dal, nem tart normálisnak, mert ilyenre elmegyek, sőt még posztolok is róla. Amúgy is csak az ilyen 15 éves tinilányok tesznek ki valamit. Stb stb"

Komolyan, mint egy megkeseredett, besavanyodott vénasszony...

25 évesen...