Hogyan barátkozzak heteró férfiakkal?

Azt gondolom, pontosan ugyanúgy, mint egy random vadidegennel, akivel összehoz a sors. Fontos számomra, hogy már ismerkedésnél tisztán és világosan meghúzom a határokat; hogy egy kedves barátomat idézzem: "Körbe kell pisálni a területemet."

Másik dolog: minősítés (akár jó, akár rossz) helyett célszerű érzésekről beszélni. Mondok egy példát:

-> minősítő (értelmező) megközelítés: "Te jófejnek tűnsz."

-> érzelmi megközelítés: "Most nyugodtnak érzem magam melletted."

Vagy ha ezt erősnek érzed kezdetnek, akkor pl. lehet azt mondani, hogy "Ellazultam."

A "jófejnek tűnsz" és az "ellazultam" között látszólag alig van különbség, hisz mindkettő pozitív, viszont ismerkedéskor (és később is) van egy óriási különbség a kettő között: amikor én azt állítom a másikról, hogy jófej, akkor én őt minősítem, az értékrendemtől teszem függővé az ő megítélését. Amikor azt mondom, hogy "ellazultam", abban nincs sem értékrend, sem minősítés, az egy színtiszta érzelem, és ami még fontosabb, az ÉN érzésem.

Az ismerkedés és általában az emberi kapcsolat lényegében arról szól, hogy próbáljuk adekvát módon a fókuszt magunkra vagy a másikra helyezni. Miközben megtartom a saját határaimat, és abból egy jottányit nem engedek, közben teret engedek a másiknak, figyelem őt, figyelem a gesztusait, az arcát, a hangját, a szavakat, amiket kimond. És mikor reagálok, akkor ideális esetben a fókuszt visszaviszem magamra: rám hogy hat, amit mondott, amit tett. És ha jól "táncolsz", akkor a fókuszt gyönyörűen lehet oda-vissza passzolgatni.

Illetve még a végére annyi, hogy a fent leírtak vonatkozásában teljesen mindegy, hogy az illető hetero férfi, ugyanezt a választ adnám, ha meleg/bi stb. férfit vagy nőt írsz.

23/p