Éreztétek már azt, hogy azzal, hogy csak tartós kapcsolatban gondolkodtok hibát követtek el?

Kezdek így érezni. Tudni kell rólam, hogy késön kezdtem el ismerkedni és az a pár első rövidke kapcsolatom mind csalodással ért véget. Eléggé megviseltek, emiatt 2 évig nem is foglalkoztam a párkereséssel. Most is van bennem egy visszatartó erő, a régi dolgok miatt nem tudok még bízni az emberekben ha azt mondják hogy ő igazi párkapcsolatot keres. Viszon érzem, hogy hiányzik a szex. Vannak napok amikor, úgy vagyok vele hogy francba az egésszel és keresek valakit és lefekszem vele.

Akadna is valaki akivel anno párszor összejöttünk, de mivel tapasztalatlan voltam (és a kevés alkalom miatt még most is az vagyok kb) nem élveztem annyira a dolgot vele. Ez és a tény hogy nem nagyon foglalkozik azzal hogy elkaphat valamit valakktöl eléggé visszatart. (Állitása szerint ott az óvszer, meg élni akar, még ugy is hogy öm maga mondta, hogy volt már hogy elkapott valamit, de kikezelték, igaz ironikusan pont attol az embertől akivel ugy tünt igazi párkapcsolata lesz) De közben meg hiányzik a szex, hiányzik az intimitás és valahol azt érzem, hogy le kellene tojnom az összes félelmem, az elveimet és belemenni a dologba vele. Vagy valaki mással, bár nála elöny volna hogy már azért ismerem, tudom mire számithatok.

Nem tudom, mit csináljak, mert ez a hookup dolog nem jellemző rám, mindig is egy igazi párt kerestem magamnak, de közben meg ugy érzem hogy csak az időm pocsékolom és inkább mennem kellene félelmek nélkül.

Voltatok mér így? Végül mit tettetek? Megérte?

(Bocsi, ha kesze kuszán fogalmaztam, de a gondolatok csak jöttek és jöttek. 😅)