Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Távkapcsolatban élő melegek, hogyan oldjátok meg?
Mióta vagytok együtt, ebből mennyi ideje távkapcsolatban, hogy oldjatok meg?
Mi a párommal kb már az elejétől kezdve tavkapcsolatban voltunk, annyi volt a különbség, hogy az elején a párom ki tudott hozzám jönni hetekre, sajnos most megint nem teheti. Munkanélküli lett, megtakarítása is kevés, muszáj minél előbb Pesten találnia valamit. Most mondtam is neki, hogy első dolog, hogy munkát talál, addig most felesleges együtt lennünk kint, mert bármikor hívhatják interjúzni.
Na de. Eddig ha egyedül voltam kint, mindig megbeszéltük, hogy meddig leszek. Vagy ő is itt volt, és akkor ezt nem kellett megbeszélni. 8 óra vonatútra élünk egymástól, azért alaphangon is egy 8000 Ft az utazás hozzá. Sajna nekem heti kétszer be kell járnom az irodába, így az módszer járhatja, hogy hetfo-kedd iroda, majd kovi het csutortok-pentek. Kozben egyutt vagyunk. Na de neki alapbol a fizetese is kevesebb, az meg milyen lenne ha en csak ott elvagyok nala egy hetig, semmit nem fizetek. Remelem ertitek a dilemmam.
Ti ezt hogyan oldjatok meg, mi a titkotok?
Nekem az a titkom, hogy soha többé távkapcsolat. 1 évig így kezdtük a volt párommal, sikerült is egymást nem teljesen megismernünk (mi nem tudtunk annyi időt együtt tölteni, mint ti). végül 4 év után most szakítottunk.
Igaz nálunk a cél az volt, hogy összeköltözzünk, amit meg is tettünk, amint tudtuk. Nálatok viszont nem értem, miért otthon akar munkát, ha te meg kint vagy? Miért nem jön ki hozzád és kerestek neki együtt kint munkát?
Tudod,a biológiában,az idegrendszer működésében van egy törvény. Mégpedig a " Minden vagy semmi törvénye ".
Ez érvényes az emberi kapcsolatokra is,szerintem alapként.A távkapcsolat,amolyan levelező tagozat féleként nem működik,max döcög.
Ahhoz,hogy egy embert kiismerj,megismerj,még néha az egyutt leélt évek sem elegek,nemhogy így, a ti esetetekben.
Szép dolog a szimpátia,a fellobbanó testiség,de ez nem elég egy kapcsolat tökéletességéhez.
Volt egy ilyen szépen induló ismerkedésem,ott a srác még csak nem is kint élt,hanem Vas megyében.Én pesti vagyok,hol ő jött, hol én mentem.De a munka stb miatt ez két hetente volt megoldható,hétvégéken.Másfél hónap után várható,hogy elsikkadt az egész,írogatások,stb nem pótolja az élő találkozást,programokat. Még akkor is, ha csak heti kétszer van esetleg találkozás,de az is már szép és várja az ember.
Magam példáját írtam és biztos, hogy többet el sem kezdek így ismerkedni,mert kínlódás.Sajnos ehhez az is hozzá tartozik,hogy vidéken sokkal több értelmes és komoly szándékú meleg van,mert itt Pesten ..na hagyjuk.
De ma munkát,lakóhelyet,esetleg iskolát csak úgy hopp változtatni nem lehet,nem is érdemes.
Nyers igazság,de láttam másnál is,hogy nem ment.
1-es vagyok, én 35 vagyok, ő 33. Az egyik ok az volt, hogy nem ismertük meg egymást eléggé a távkapcsolat alatt, így értek bőven meglepetések, amikor összeköltöztünk. Aztán teljesen megpróbált uralkodni felettem, nem hagyott levegőt a kapcsolatban, sosem lehettem egyedül (pedig igénylem időnként), nem találkozhattam kettesben még a barátaimmal sem, állandóan ellenőrizve voltam. Nekem ez sok volt és őszintén hiányzott a szingli lét, hogy azt csinálok, amit akarok, azzal akivel akarok és amikor csak akarok. És nem akartam megcsalni se, így ezek együttese vezetett a szakításhoz.
"Mert nem nagyon tud nyelveket, meg pénze sincs nagyon." Nálam sem tudott, mégis magamhoz költöztettem, meg is tanulta a nyelvet folyékonyan, munkát is találtunk neki. Mert én úgy voltam vele, hogy bevállaltam, pedig anyagilag kockázatot jelentett (igaz jelen állás szerint buktam is rajta nem keveset a szakítás miatt). Igazából ez a mondatod alapján nem is értem, hogy így hogy képzeltek el közös jövőt együtt, vagy örökre távkapcsolatban akartok maradni? Mert ha nem, akkor mindkettőtöknek áldozatot kell vállalni (neki otthon elkezdeni nyelvet tanulni, neked meg anyagilag, hogy ha jön ki hozzád, akkor segíts neki ott elhelyezkedni).
És ha később szakítotok? Akkor max hazamegy... nem tudom minek emiatt extra nyomást magadra húzni.
Exemmel köztünk nem volt ekkora távolság és hetente találkoztunk, de a hozzáállása miatt nagyon elsiklott. Igazából két végletben voltunk, mert én nagyon túl akartam lépni és ő nagyon le volt gyökerezve pocsolyában. Eléggé idősebb és azóta pláne nem fog változni. Én már 3 hónapnál felvetettem, hogy valamikor kéne tervezni a jövőt. Na 4 hónapnál probléma adódott az életében, hosszútávú betegsége lett, régóta nem szerette a munkáját, végkielégítésre gondolt. Felvetettem számára, hogy költözzön hozzám. (Budapestre.) Húzta a száját és valamilyen hazugsággal bekavart az ex, akikkel barátok maradtak. Összevesztünk, hirtelenül szakítottam is, majd kibékültünk, próbált igyekezni, végül ugyanúgy zátonyra futott. Ráadásul kiderült, hogy exével ugyanilyen távkapcsolatban 5 évig húzta az időt és nem költöztek össze. Akkor borult nálam a bili és előbb rá kellett volna kérdeznem. Különben harapófogóval szedtem ki 2 év előtt. Látszott, hogy nem akarja elmondani a saját sarát.
Én együtt élek párommal, rengeteg másféle küzdelem van a kapcsolatomban, exem ellenben továbbra is egyedül van és ugyanazon a rossz munkahelyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!