Miért görcsölök ennyit a pasim anyagi helyzetén?

Magyar valóság

20éve dolgozok, havi 200 órát minimálbéren.

Nincs semmi luxus az életembe

És el fogy a pénz kajára, rezsire, szerencsére van nagy örökségem így van hova nyúlni.

Ez van, örülj neki hogy tudsz adni.

Látom, hogy a vége felé csak egyre jobban szítjátok a tüzet…minden esetre jól cselekedtél, hogy segítettél rajta.

“Fontold meg mennyire fontos neked ez a személy vagy, hogy te mennyire vagy fontos neki +sose költs túl sokat a másikra.”

Mondanám ezt én, de ha tényleg ilyen rossz helyzetben vagy az már csak emberség kérdése, hogy meddig vagy hajlandó ennyi költséget átvállalni…minden esetben ha ki akar használni ha nem szüksége van erre a támaszra!

Mivel már van munkája, így esetleg hitelt is felvehetne…kezelje úgy az éltet mint egy felnőtt, mert semmi sem garantálja, hogy egyszer ne válna szét az utatok…és akkor meg kell állnia a saját lábán egyedül is.

Lehet, hogy ez keményen hangzik, de tényleg bármi megtörténhet az életben, és ha jól értem otthonról nem kap anyagi támogatást…Nem tudom, hogy milyen kapcsolatban van a szüleivel, de apai és anyai kötelesség, ha anyagilag megtehetik minimum a legkevesebbel támogatni a gyermeküket egy ilyen helyzetben…de valahogy segíteni neki…

8. Vagyok

Hát ez elég szomorú…ha ilyen drága dolog fenntartani egy lakást esetleg még fiatalok vagyok akkor össze lehetne költözni egy társbérlővel…főleg egyetemisták csinálnak ilyet pl én is…így havi 40.000 nekem és Szeged belvárosában vagyok. Tudom, hogy ez megsínyli a kapcsolatot, de ez nagyban függ a társbérlőtől, hogy mennyire rugalmas elfogadni azt, hogy van egy párod aki néha meglátogat vagy ott is alszik.

Lehet itt álmokat kergetni, hogy saját lakás, de a legfontosabb, hogy legyen fedél a feje felett és tudjon megtakarítani pénzt, hogy aztán elköltözhessen. Ajánlatos lányt keresni érhető módon +a lányok elfogadóbbak és sokkal rendezettebbek.