A legjobb barátom bevallotta, hogy meleg. Ilyenkor mi van?

Nem egyértelmű? Mert most érezte magát késznek rá.

Isten mentsen egy ilyen "baráttól", mint a kérdező.

Én a másik oldalról kicsit talán meg tudom világítani neked, hogy miért tehetett így a barátod.

34 vagyok. Van néhány 25 éves barátságom. Inkább egy szűkebb baráti társaaság. De semmit nem tudnak arról, hogy meleg vagyok. Szüleim sem.

Bár sose volt barátnőm, lehet valaki gyanít valamit, de erről meg én nem tudok.

Eleve 17-18 lehettem, amikor magam előtt meg tudtam fogalmazni, hogy miért is nem fognak nekem a lányok soha tetszeni. Addig azt hittem, hogy még nem találtam meg az igazit.

A fiúk meg csak szimplán szimpatikusak és barátságot akarok velük. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem azért szimpatikusak, hanem mert bejönnek.

Lányok miatt sose tudtam úgy belelkesülni. Mindenféle értelemben.

Konzervatív családból jövök. A baráti köröm is ilyen. Ezt nem hozhattam fel senkinek, nem is mertem volna. Nem is tudtam hogyan. Még magamban sem voltam biztos.

Egész más mikor heteróként elmeséli valaki az aktuális szerelmi gondjait, ecseteli a nemi életét és egyebek. Ez az alap és "normális" nézőpont.

Engem például melegként az alapvető érzés ami áthat: az a félelem. Sajnos.

Nem azt feltételezem másokról, hogy így melegként is ugyanúgy elfogadna. Hanem félek, hogy mindent elveszíthetek és darabokra hullik az életem.

Hogy céltábla leszek.

Nem tudom, hogy mikor lenne megfelelő ezt előhozni. Én sem voltam/vagyok rá készen. Így eddig sose hoztam elő. Pedig már egyre erősebben motoszkál bennem, hogy meg kellene tennem pár ember felé, mert eltávolodunk egymástól.

Nem tudom mennyire vagytok jóban. Ha magamból indulok ki, én mielőtt kvázi megjelentem volna valahol a párommal, azért beavattam volna néhány embert. Addig nem is mernék ilyet. De ez én vagyok. Lehet a te barátod teljesen máshogy kezeli ezt.

Én tuti elhívnám egy négyszemközti beszélgetésre (olyan igazi mély baráti, nem számonkérős) és megkérdezném, hogy miért ott tudtam csak meg?

Mit hitt? Mitől félt? Mire számított?

Mondd el, hogy fontos a barátsága neked és emiatt ez egy kicsit rosszul is esik neked, de nem vagy a helyében. Nem tudhatod, hogy melegként mit élt át. De mellette szeretnél maradni.

Kérd a segítségét, Ő hogyan élte meg ezt a 25 év barátságot. Miért nem tudta elmondani...

Stb. Nagyon közel kerülhettek egymáshoz megint. De teljesen megértem, hogy meg vagy sértődve. Viszont próbálj átlépni a saját árnyékodon. Szerintem nem fogod megbánni.

Én csak egyetlen barátomnak coming outoltam. Őt csak néhány éve ismerem.

Nem a 25 éves baráti társaságból valakinek. Nagyon szeretem őket, de félek is. Még mindig. Tudom, hogy sokan nagy baromnak tartotok majd ezért, de ez én vagyok.

Én nem gondolom, hogy egy nagy hazugság ez a régi baráti társaság, azért mert nem mondtam el, hogy meleg vagyok. Melegnek lenni nagyon más, mint heterónak a társadalomban. Főleg, ha konzervatív közegből jön az ember.

Tényleg nem tudja elképzelni egy heteró, hogy milyen lehet.

Adj egy esélyt annak, hogy megértsd őt.

Én még annak az egy barátomnak, akinek coming outoltam, neki sem hoztam fel a coming out óta 2-3-nál többször a témát, mert nehezemre esik beszélni róla. Minden egyes alkalom, mikor beszélnem kell erről, egy szenvedés. Nehéz. Ebből gondolom sejtitek, hogy még nem békéltem meg teljesen a helyzetemmel. Pontosabban azt tudom, hogy meleg vagyok. El is fogadtam magamat annak. De, hogy hogyan éljem meg magamat melegként, na itt megrekedtem.

Más területen rendben vagyok. De mostanában kezdtem el érezni, hogy ez a "melegség"-probléma szép lassan maga alá fog egyszer temetni.

Nem tudom mennyiben válasz ez a kérdésedre, kedves kérdező.

Én is segítettem lakásfelújításban, meg mindenben, amiben lehetett...

Szerintem félt attól, hogy elveszíthet. Én ettől félek. Ez a legnagyobb félelmünk nekünk melegeknek szerintem. És ez olyan, hogy erről csak akkor bizonyosodunk meg, ha coming outolunk. Nem lehetünk ennyire biztosak a másikban. Mert mindenkinek megvan a szabadsága hátat fordítani nekünk. És ettől félelmetes felvállalni.

Ha összejössz egy lánnyal, annak ilyen kockázata nincs. Az normális.

Csak mikor már összejött valakivel, akire támaszkodhat, akkor érezte szerintem úgy, hogy fel tudja vállalni, mert van kire támaszkodnia, ha mindenki hátat fordítana neki. De ez utóbbi már csak az én megfejtésem.

Bocsi, hosszú lett, de ezt nem lehet 3 sorban leírni. Beszélj vele ;)

A 15- ös válaszhoz írom.

A melegség,illetve annak tudata,elviselése csak azt "temeti" maga alá,aki hagyja,hogy a rossz érzés eluralkodjon.

Olyan munkám volt,amiben kockázatos lett volna vállalni magam nyíltan.De amikor két munkatárs rákérdezett,megmondtam egyenesen, hogy meleg vagyok és nincs senkim.

Onnantól kezdve az egyenességért még jobban tiszteltek,mint addig .

Volt párom,nem is egy,nem bujkáltam egyikkel sem,igaz,nem nyalakodtunk utcán sosem.Megjelenésem férfias,erről sem látszik.De az,hogy a nőkkel kimért vagyok és nem beszélek a magánéletemről, gondolom soknál lejön ebből.

Azt mondom, még mindig így,mint egy gimis barátom,akinek két nagy fia van és kínlódik,mert elnyomta magában és mivel vallásos is,nem meri megélni.Annak ellenére,hogy a neje más ok miatt elhagyta több éve,a fiai is saját életuket élik...Ő mindenféle elfoglaltságba és a vallásba zárkózott,de kínlódik,látom. De barátom volt és az is marad.Mint ahogy ő is elfogadta és tiszteli azt,hogy meleg vagyok.Sokszor megjegyzi,milyen bátor vagyok,ő nem merné felvállalni és beszélni róla.

Viszont alkalmiba én sosem mentem bele,mindig párkapcsolatom volt és arra is vágyok,mivel pár éve nincs társam.

54 F

#6 vagyok, és ha még nem írtak volna eleget:

Igen az érzéseid jogosak, ezt ugyan úgy nem kell elnyomni magadban mint a barátod a melegségét.

Aztán, ha úgy érzed bánt a hazugság, akkor elmondhatom, hogy őt ez még inkább bántja. S még Neked csak egy ember "hazudott", ő mindenkinek - a nap minden percében - nem örömmel tette. Nem csak "téged tisztelt meg vele", ilyen szempontból ne éld ezt meg célzott dolognak.

Még egy. Sok barátságom halványult el, vagy nem teljesedett ki, nem mertem elmélyíteni mikor titkoltam. Van különbség azok között, akik előtte és utána ismertek meg - számomra. AZ előbbiek a titok még élő "lenyomatai" amik kísértenek. Melletted ennek ellenére kitartott, és beemelt a nyílt életébe...

De mégis, mi a bánatot akarsz megbeszélni?

Ha már mindenáron, akkor a te hülyeséged szerintem nem tartozik a párjára, csak kettőtökre. Bár én inkább egy pszichológussal beszélnék a helyedben, őket meg békén hagynám.