Normális, hogy ezt érzem?

Amikor az ember helyzetet, dolgokat értékel, az mindig egyfajta következtetés a tényekből, ami elkerülhetetlenül tartalmaz szubjektív, "beleképzelt" dolgokat. Vagyis a valóság mindig(!) kicsit más, mint amit gondolunk róla. Vágj bele úgy, hogy ebből még akár nagyon jó kifejlet is lehet, de lehet, hogy hibás volt az értékelésed. Majd meglátjuk mi lesz. Vagyis érdeklődve, várakozással telve nézz előre. Szerintem sokan előre (!) eldöntik, hogy na ez lesz az igazi és nem tudnak lazán belevágni. Azt gondolják, hogy mindent egy lapra kell feltenni.

A magam esetéből szűrtem le ezeket: egy időben azt gondoltam, hogy na nekem már nem lesz kapcsolatom. Innentől felszabadult tudtam lenni, és ez vonzott másokat. Hihetetlen volt számomra, de lett barátom, és azóta is számtalan lehetőséget hárítottam. És csak attól, hogy nem érezték rajtam, hogy mindenáron őt akarom. :) Csak havert kerestem és nem társat. Így lett társam. (Immáron 12 éve együtt vagyunk.)

Ez lenne az első kapcsolatod?

Hiszen pár napja ismerkedtek, nem kell semmit elsietni.

Ez teljesen természetes. Amikor az ember találkozik valakivel, ez egy természetes reakció.

Én ugyan hetike vagyok, de ha találkozóm van valakivel, akkor aznap még enni sem nagyon tudok.