Miért keresnek ilyen kevesen manapság valódi monogám párkapcsolatot?

25 éves budapesti férfi vagyok és én is komolyabbat szeretnék/keresnék, szóval a válaszom nem releváns, csak a sorba tudnék beállni, hogy nem tudom értelmezni az érdektelenséget és a “csak” kalandot.

Nem vagy konzervatív, egyetértek veled:-) ha van kedved beszélgetni, ismerkedni, akkor szívesen benne vagyok.:-)

Mert a legtöbben belátják, hogy a párkapcsolat nem úgy lesz, hogy beírom a (társ)keresőbe és kidobja az eredményt.

Így a szexkaland tud összejönni.

Nem lehet projektszerűen összehozni, hanem spontán alakul. Kell hozzá egy kapcsolódási pont, mint a barátságnál: közös szórakozás, hobbi, sport, megpróbáltatás, vagy -kapaszkodj meg- rendszeres alkalmi szex, hogy az egyének összekovácsolódjanak, elkezdjenek egymással törődni.

Bizarr elgondolás hogy netes felületen egymásra írnak vadidegenek hogy “nincs kedved tartóskapcsolathoz?” “De én is azt keresek, kezdjük el, hátha sikerül”…

Elköteleződési félelmet az okozhat,hogy régóta azt sulykolja a média,hogy "cseréld le,megérdemled, valósítsd meg magad, válts,szakíts ".

Problémákat nem beszélik meg, sokszor ide írogatnak ,hogy mit tegyenek,úgy, hogy a párja nem is tud róla esetleg.

Sokszor nem is ismerik tökéletesen egymást, mert elkapkodott az egész, úgy ahogy van.A megismerés, udvarlás kiment a divatból.

És hallottam nem egyszer, hogy ma egy komoly, monogám kapcsolat három-négy év. Nagyon ritka,ami többet kibír. Nem dolgoznak rajta, szakítanak és sokszor visszamásznak és kezdik elölről.De minek ?

Felelősség a párunkért is van,tettekben, szóban és lélekben is! Na ez az,amit sokan nem akarnak,vagy nem mernek felvállalni.

És egy apróság, ma sokan félnek a szeretettől, adni is,de elfogadni még inkább !