Manapság miért nincs igény a minőségi együttlétre?

Kezdésnek egy rövid élményebszámoló: A legelső szexuális élményem egy olyan fiúval volt, akivel a találkozó előtt tudtam beszélgetni is társkeresőn. De ez hagyján, mert én előre megmondtam, tekintve hogy tapasztalatlan szűz és félénk fiú voltam, hogy szexelni biztos nem szeretnék, inkább csak szeretném megtapasztalni, milyen testi közelségben lenni egy másik fiúval, összebújni, és akár megfogni a szerszámát, kicsit játszani vele, de az se biztos, hogy ez menni fog. Nem árultam zsákba macskát, előre elmondtam neki az érzéseim, és ő ezeket elfogadta, pedig nálam sokkal tapasztaltabb volt és igazi élményekhez volt szokva. A randira hozott egy üdítőt és csokis kekszet is, mert én azt szeretem. Nagyon kedves volt és figyelmes végig, az elején csak beszélgettünk, semmit nem erőltetett rám, hagyta, hogy én kezdeményezzek a saját tempómban. Össze tudtam vele bújni, puszit is kaptam. A végén búcsúzóul megölelt. Ja és hozzáteszem vakrandi volt, mert ő kettős életet élt, nem merte felfedni magát, mégis mai napig a legjobb élményem volt a fiú figyelmessége miatt.

Azt tapasztalom, hogy manapság nincs igény az ilyesmi együttlétre/ismerkedésre, mindenki csak instant dugást és instant szopást akar. Kapok egy üzenetet valakitől, hogy szíveves megdugna, de két értelmes mondatot nem tudunk váltani egymással. Vagy egy másik, aki a kocsijában akarja, hogy leszopjam és aztán megdugna. Értem én, felnőtt emberek, szexuális lények vagyunk, vannak vágyaink, ösztöneink. Nekem is nagy nehezen sikerült ezt elfogadni. És emiatt próbálok nyitott lenni azok felé is, akik inkább csak alkalmit akarnak, mert ki tudja mit hoz a találkozó, mit váltunk ki egymásból, mi lesz belőle később. De miért nincs igény emberi módon beszélgetni, közeledni egymás felé, kicsit megismerni azt, akivel talán intim helyzetbe kerülök? Azért talán, mert minden úgy is élőben derül majd ki, mi is fog történni. Miért ígérgetnek, állítanak látatlanban bármit is? Honnan tudja az a valaki, hogy élőben, személyesen is meg akar majd dugni? Lehet tök csalódik bennem, lehervasztom a kedvét. Vagy éppen ellenkezőleg, tök jól elbeszélgetünk, jól érezzük magunkat, akár szex nélkül is. Előre nem lehet ezt tudni, de meg lehet adni rá az esélyt. És miért ne lehetne belecsempészni egy kis érzékiséget egy szex randiba? Egyáltalán miért is kell előre beskatuláyzni, hogy ez csak szexrandi lesz. Pl. egy közös fürdés, egy pohár bor mellett egy vacsi, egy masszázs, vagy csak megnézünk (elkezdünk) egy filmet, "Netflix és chill" (ami tényleg annak indul), aztán majd kialakul, jönnek az érzések, a vágyak, ahogy jobban megismerjük a másikat, ahogy hatással van ránk a közelsége. Vagy egy szerepjáték, amikor úgy teszünk, mintha nem tudnánk, mi lesz belőle. Igazából nem lehet semmit előre megmondani. És értem én, hogy valaki nem akar kapcsolatot, de attól még az intimitásnak nem csak a személytelen dugás számít. Odamegyek anoním, letolom a nadrágot, elélvezünk, aztán viszlát. Pedig egy-egy gyengéd érintés, kacérkodás, játékosság, ahogy egyre jobban megkívánjuk a másikat, ahogy egyre jobban csökken a távolság a két test között. Miért nincs igény a csábításra? Annál szexibb és izgatóbb nincs is szerintem, hogy ha szépen fokozatosan elcsábítom a partneremet a testemmel, a személyiségemmel, hogy meg akarjon dugni. Vagy fordítva, hogy ő elcsábít, az ujjai köré csavar, hogy én akarjam igazán hogy megdugjon. Sokkal több kielégülést jelent, nem csak a testnek, hanem a léleknek is. Hiszen nem csak szexrobotok vagyunk, Pl. aktívoknak miért nincs igény erre? A vadászatra, hogy elejtsétek a zsákmányt fondorlatosan, az egész folyamat, a huncut játék. Nem, csak tali aztán egyből szex...