Veletek volt már olyan, hogy elkezdtetek többet érezni egy heteró barátotok iránt? Hogy lehet ezt a legjobban kezelni?

Nem kell megszakítani a kapcsolatot és nem is kell elmondani. Ahogy írtad úgysem lehet belőle semmi. Viszont értékes barátságnak hangzik.

Szóval ez a fellángolás nem fog örökké tartani még ha tényleg szerelmes is vagy az el fog múlni pár hónapon belül (max 1-2 év). Belefárad a test egy idő után a szerelem hormonok termelésébe ha nincs viszonzás.

Én is voltam szerelmes a legjobb barátomba aki még mindig a legjobb barátom. 1 évig tartott, nehéz volt. De ismerkedni kell mellette és tudatosítani hogy ő csak barát. Leállítani a fantáziát. Aztán csökkent és elmúlt. A jó barátság viszont örök.

Szerintem a legtöbbünkkel ez megtörténik legalább egyszer. Elég szar helyzet tud lenni. 20-21 éves lehettem, amikor rájöttem, hogy egyre komolyabb érzelmeim vannak az egyik barátom iránt. Duplán nehéz helyzet volt, mert nemcsak hogy egy heteróba estem bele, de ő volt az első, aki iránt ilyen érzelmeim voltak. Számomra az idő vált be. Jó sok évbe tellett, de olyan 3-4 év alatt sikerült magamban helyre rakni, hogy mi a helyzet. Neki sosem mondtam el. De talán lehet, hogy sejti. Nagyon örülök neki, hogy nem szakadt meg vele a kapcsolatom. Ma ő a legjobb barátom. Az az igazi, regényekben megírt legjobb barát, aki ha hívna, hogy krv* nagy baj van, megölt valakit, azt kérdezném, hogy ásót vigyek vagy meszet, és egy pillanatig sem tétováznék, hogy mellette legyek-e. Hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult, és remélem, hogy sosem kerülünk messze egymástól.

Szóval neked is azt tudom javasolni, hogy legyél türelmes. Az érzelmek bizony, ha nem tápláljuk őket, előbb-utóbb elmúlnak. Így volt az első meleg sráccal is, akibe belezúgtam. Nagyon szerettem volna, hogy legyen belőle valami, tele voltam reménnyel, dúltak az érzelmek. Aztán egyértelművé tette, hogy semmi sem lehet közöttünk. Soha életemben nem voltam olyan szarul. Gyakorlatilag működni is alig tudtam, olyan egyszerű dolgok okoztak többórás tortúrát, mint mondjuk megfürödni. Random pillanatokban bénultam le teljesen és bámultam magam elé ki tudja meddig, vagy sírtam el magam, mint egy kisgyerek. Pár nap alatt jobban lettem, kb. egy év múlva pedig túl voltam rajta.

Szar dolog, ha nem viszonozzák az érzelmeidet. De ha erős vagy és kitartó, túl leszel rajta.

Kb 3 alkalommal velem is előfordult már. Tudod mi az érdekes? Nem akartam megszakítani egyik barátságot sem, mégis a sors úgy alakította, hogy ma már egyikkel sem tartom a kapcsolatot. Visszatekintve ezekre a "barátságokra", mindhàrom srác legalább biszex volt, aki nonstop jeleket adott (még ha nem is tudatosan). Sokat tanultam ezekből a pofonokból.

Feltételezem, az esetedben is az van, hogy hiába van az asszony a képben, lelkileg mégis kötődik hozzád, egy bensőséges kapcsolatotok van, olyanokat is megbeszéltek, amit senki mással, abszolút magatokat tudjàtok adni egymás társaságában, őszinte, segítőkész, karizmatikus stb.

Nyilván ez egy nehéz helyzet és nem könnyű megoldani, mindenesetre szerintem aki igaz barát, abba nem szeretsz bele évtizedek után sem (hiszen közömbös a viselkedése, mint egy tesóé mondjuk, nem ad tudattalanul jeleket).

Nem hiszem, hogy fogok valaha ilyen helyzetbe kerülni ismét (főleg a jelenlegi komoly párkapcsolatomban), de ha mégis megtörténne, egészen biztosan megszakítanám a kapcsolatot az illetővel.

Ok nélkül nem szeretsz bele senkibe sem! Itt a srác is hibás!

Biszex férfi vagyok, van egy haver, akivel csinálnám, de fogalmam sincs, hogy nyitott vlna-e erre. A csajokat ő is szereti, ennyi biztos. Sose tettem szóvá, mert senki se tudja, hogy biszex vagyok. Kicsit elszomorít a dolog, lehet h egyszer mégis felhozom a témát, legalább annyiból, hogy ő homofób-e, mert vannak biszex ismerőseim. Nem egyszerű kiderítenem, mert ugye nagyon sok biszex férfi eljátssza a homofóbot, sajnos. Ő is szokott homofób megjegyzéseket enni áltaánosságban, de nem igazán bántóan, hanem mintha csak védekezésból mondana néha olyat. (Pl, hogy "na, meg a másik eset, tudod, katonaságon, akinek áll a zuhanyzóban, tuti búza".)

Oviban, érdekes módon, fiúba voltam szerelmes, hím neműbe azóta se, pedig már 40 feletti vagyok. Puszilgattuk, ölelgettük egymást néha. Olyan édes volt... :'( Imádtam azt a fiút...