Miért alkalmatlanok a melegek mentálisan párkapcsolatra ?

Szerintem a bizas keves. Meg hogy majd idovel jon valaki a semmibol. Ezek a gondolatok csak azert vannak, hogy nyugtassuk magunkat.

Akinek mondjuk ilyen fiatalon van parja, mi a titka? En kulfoldon lakom, es egyedüli normalis opcio a Tinder. Mert csak ugy nem hoz ossze az elet melegekkel, nagy barati korom nincs, melegbarokban meg hat eleg nehez ismerkedni nem szex celjabol.

En egyebkent par eve outoltam, viszinylag adok a megjelenesemre, de nagyon gyakran akarhova megyek, mintha falnak neznenek. Pszichologusnal is voltam, de nem igazan jottunk ra mi lehet a gond. Lehet tenyleg csak turelmesebbnek kellene lennem es egyszer majd osszejonne valaki.

"Túl vagyok ugyan pár kapcsolaton"

"22/p"

Na ez a gond látod, hogy ilyen fiatal létedre több kapcsolaton vagy túl. Olyan, mint ha egy heteró lenne túl több váláson. Ezért nem alkalmasak a melegek párkapcsolatra, mert azt sem tudják mi az. Könnyen belemennek, könnyen szakítanak. Nekem társ kellett volna, a másik felem, nem egy unaloműző/ágymelegítő.

45 évesen mindössze 1 párkapcsolaton vagyok túl és nem is lesz több, pont az olyanok miatt, akik a párjaikat is úgy cserélik, mint az alsógatyájukat. Az én kitartásom, ragaszkodásom megmarad nekem, nem érdemli meg senki.

Kedves #12! Az #5-ös válaszoló vagyok.

Öhm... Lehet, hogy én vagyok maradik, de nekem a pár azt jelenti, hogy „több, mint 1". És csakugyan, pontosan 5 volt. Egyrészt nem tudom, honnan veszed a jogot, hogy pálcát törj akár fölöttem, akár több váláson átesett heteró párokon. Ez mindenkinek a személyes magánügye, amibe szerintem semmi jogod nincs beleszólni, ítélkezni fölötte meg pláne nem.

Aztán kifejezetten kiemelted, hogy passzív vagyok. Nem tudom, hogy az a tény, hogy vannak szexuális preferenciáim, melyet egy olyan platformon, ahol potenciálisan (igaz, indirekt módon) lehet ismerkedni, fel is tűntetek, mennyiben írja le a párkapcsolataimban a viselkedésemet, és úgy általában a magatartásomat.

„Ezért nem alkalmasak a melegek párkapcsolatra, mert azt sem tudják mi az."

Egyrészt általánosítás, ami érvelési hiba. Amivel még nem is lenne baj, mert attól még lehetne igazad, hogy hibásan érvelsz, de nincs igazad. Pontosan tudom, mit jelent a párkapcsolat. A felnőtt kötődés magas szintű megnyilvánulását pszichológiai aspektusban, melyet a két fél közti kölcsönös szeretet, tisztelet, megbecsülés, szexuális vonzalom, nagymértékben hasonló egyéni normák, általában hasonló szociokulturális háttér és még egy csomó minden jellemez. De ez nyilván kevés, csak erről a fogalomról (tudományos igényességű) könyveket írnak, a mai napig aktívan kutatott területe a kapcsolati pszichológiának, disszertációk tömkelege születik a témában. Történeti még annyira sincs igazad. Tudod, mi volt például a paleolitban az általános? Exogámia. Tudod, mit jelentett ez? Hogy *kizárólag* az anya személye volt biztos. Többek közt egyébként ez is növelte a nők szerepét a kezdetleges kultúrákban.

És igen, most apró darabokra fogom szedni minden mondatodat, mert ilyen mértékű ítélkezéshez nincs jogod, és nem vitatkozni akarok, hanem érvelni.

„Könnyen belemennek, könnyen szakítanak." Itt nem általános humántudományos érvelést fogok alkalmazni, hanem egyszerűen megkérdezem: ott voltál? Te élted meg azokat a konfliktusokat? Te élted meg azokat az érzelmi kríziseket? Nem vitatom el, hogy éltél meg ilyeneket, sőt biztos vagyok benne, hogy igen. Viszont mindenki megküzdési stratégiája más és más. És ezek között kizárólag adott helyzetben lehet különbséget tenni. Adott, konkrét helyzetben, nem a te helyzetedben, a focipálya széléről üvöltözve más életébe.

„Nekem társ kellett volna, a másik felem, nem egy unaloműző/ágymelegítő." Kétségtelen, van olyan is, akinek ilyen kell. De nem értem, hogy ezzel mi a baj. Aki hagyja magát érzelmileg átverni, azt át is fogják. Ez sajnos/nem sajnos, így megy. A magam nevében viszont kikérem magamnak, hogy unaloműzőt vagy ágymelegítőt kerestem volna. A társamat kerestem és keresem. A fenti 5 esetben nem találtam meg, ezért a racionális döntés az volt, hogy továbbléptem. Mert nincs jogom a másikat illúziókba ringatni, hogy ő életem párja, mikor nem az. Ez ugyanis hazugság, és az én értékrendemben a legundorítóbbak közül való - mert játszom a másik idejével, amit a másik azzal is tölthetne, hogy a valódi társát keresi.

„45 évesen mindössze 1 párkapcsolaton vagyok túl és nem is lesz több, pont az olyanok miatt, akik a párjaikat is úgy cserélik, mint az alsógatyájukat."

Bár a korod nem értem, miért releváns információ, de őszintén... Tudod, van egy vicc.

Bemondják a rádióban, hogy egy őrült szembe hajt az autópályán a forgalommal. Mire a sofőr? „Egy? Az összes!"

Miért írom ezt pont ide? Mert ha én azt érezném, hogy én állok az erkölcsi ranglétra tetején, és bölcsen letekintenék mindenki másra, aki az én megítélésem szerint erkölcsileg alattam áll, akkor szerintem erősen át kellene gondolnom azt, hogy mennyire is reális az önképem.

Én nem vagyok senki fölött erkölcsileg, soha nem állítottam ilyet, még csak indirekt módon sem. Én csak törekszem arra, hogy jó ember legyek. És nem kell senkinek az erkölcsösségéhez hasonlítanom saját magamat ahhoz, hogy ne gyűlöljem magam. Én elgondolkodnék egy kicsit az önismeretem bővítésén... De én csak egy kis hülye 22 éves srác vagyok, ráadásul 5 párkapcsolaton túl, ráadásul még passzív is, szörnyűség. :)

Szerintem a kapcsolat es a kapcsolatok szama nincs korhoz kotve. De azért az sokat elmond, ha valakinek valoban sok parja volt nagyon rovid ido alatt. Mert ott valami biztosan nem ment jol, a felek masra vagyhattak, vagy szimplan elunalmasodott az egesz. Nem tudom, ezt egyedul a 13-as tudhatja, hogy naluk mi volt a szitu. Anyukamnak pl 30 eve ott van apukam. Tele van konfliktussal a kapcsolatuk de megis kitartanak egymas mellett. Van ilyen is meg olyan is.

13) Nekem jelenleg meg kapcsolatom sem volt, nem ugy alakult, es emelle introvertalt is vagyok. Ha kozossegbe megyek, akkor is max 1-1 emberrel talizom. De kulsos szemmel es nagyon altalanositva az jon le, hogy akinek keves ido alatt sok pasija volt, ott fokent a testisegek dominalhattak az elejen, es mar azelott elkotelezodtek a felek, mielott tenyleg megismerhettek volna a masikat. En most pl randizom egy sraccal, de nem zavar h mar egy honapja talizunk, meg nem volt csok. Ha ugy alakul akkor ugyis lesz. De pl az elozo srac akivel randiztam mar a masodik randin is nagyon bejott. Csodas volt az agyban. Majd kb masfel honapra ra kiderult h mekkora egy energiavampir, aki szeret masokat kioktatni, nincs egyetlen jo naoja sem, mindent is kritizal, mindezt teszi a magas lorol, mert h o mar megelt ezt-azt, en meg meg keresem az utam.

Nyugudtan javits ki, meg kivancsi vagyok a velemenyedre. Mondom kulsoskent ezt mashogy latjuk, de te voltal benne ezekben a kapcsolatokban. Te tudhatod, hogy mi miatt mentetek szét.

Szia, #14! #13 vagyok.

Teljesen jogos, amit írsz! Külső szemmel, általánosítások mentén könnyen lehet arra következtetésre jutni, hogy például a külsőségek domináltak ilyen esetben. A kérdésedre konkrétan válaszolva (hogy miért nem működtek ezek a kapcsolatok), nagyon egyszerű az ok: későn derültek ki olyan alapvető értékrendi különbségek, amik miatt az együttműködés hosszútávon fenntarthatatlanná vált. Kinek a hibája ez? Nyilván az enyém is, mert nem kommunikáltam megfelelően, illetve a párjaimé is, amiért ők sem kommunikáltak jól. Valaki mellett minden körülmények között kiállni pedig akkor tudok egyenes gerinccel, ha az értékrendjeink a főbb pontokban egyeznek. És itt most két dolgot feltétlenül kihangsúlyoznék: egyrészt semmilyen tekintetben nem tartom őket rossz embernek, sőt! Az #5-ös válaszomban leírtam, hogy nagyon jó embereknek tartom őket. A másik pedig, hogy attól még, hogy az értékrendjeinkben alapvető eltérések vannak, nem tartom az ő értékrendjüket semmivel sem rosszabbnak, mint az enyémet. Egyszerűen más. :)