Meleg srácok,férfiak mikor voltatok utoljára boldogak,felhőtlen ?

Köszönöm a válaszokat.

A 12-es írta a legpozitívabbat,olyat,amiben tényleg tartalmas gondolatok vannak és receptként is szolgálhat.

Viszonyítani tudni kell,mert így értelmezhető a boldogság,mint érzés.Ha nem voltunk sosem nagyon éhesek,akkor a legjobb kaja sem okoz boldog érzést.

De ha volt már mardosó éhség,akkor egy kissé száraz kiflit is megbecsul az ember.

Annyiban jó az életem,hogy egészséges vagyok,ami a fejemben van,azért megdolgoztam,és nem vehetik el tőlem.Viszonylag anyagilag is jól megvagyok,még a jelenlegi állapothoz is képest.Persze nem tékozolva.

Viszont annak ellenére,hogy az emberek úgy általában kedvelnek,ismeretlenek is,kollégák is, szóval ennek ellenére a kapcsolati téren semmi pozitív szaldót nem mondhatok el.Minden párkapcsolatom egyféleképpen tört ketté,mégpedig hűtlenség miatt. Ismerkedési téren pedig olyanokat hoz elém az élet akik problémásak ilyen-olyan szempontból.

Legtöbb a nős,családos,titkolózós.Vannak a nagyon messze élők és sajnos sok olyan is van,aki anyagi okok miatt ismerkedne.

Nem látom,hogy ma igény lenne megismerni azt,aki mellé az ember az életben társnak állna.Kapkodás,szexközpontúság lett minden...

Mintha mindenkinek egy-két napja lenne hátra,és ezalatt akar megélni minél többet.

Utóbbi időben leginkább ez viselt meg,hogy még olyan ember is így viselkedett, aki levelezés és első találkozás után azonnal megdobbantotta a szívem.

Képtelen vagyok elvtelen kompromisszumokba belemenni,mint ahogy sosem érdekelt,ki milyen izmos,vagy egyéb kinézeti dolog..Egyik párom sem volt a tipikus, melegek által favorizált férfi.

Lehet,hogy így kell élnem,ki tudja,hiszen sokan vannak magányosak,vagy sosem volt még kapcsolatuk.

De bizonyos dolgokba akkor sem mennék bele,már csak azért sem ,mert akkor az nem én lennék.Magamat adom ismerkedésben,kapcsolatban és ezt vártam el mindig mástól is.Nagyon nem szeretem a színházasdit,a megjátszást. Úgysem lehet sokáig így élni,mert az kibukik előbb-utóbb.

Egyébként nem egy társtól teszem a boldogság érzését fuggővé,teljessé, de azért jó,ha van akivel szereti és becsuli egymást az ember.Ha már azt hangsúlyozzák,társas lények vagyunk...

Persze nem mindegy, milyen társas és milyen kapcsolat,amiben él az ember.

Egyszer mind felébredünk az álomból és jól pofán vág minket a valóság.Utána már óvatosak vagyunk, sokan pedig erősen meggondoljuk,hogy kit engedünk be az életünkbe.

Mint ahogy 17-es is sajnos így járt.