Fiúk, ti honnan tudtátok, hogy melegek vagytok?

Lányokkal sokkal jobb kapcsolatot ápoltam, a többi fiúhoz képest. Voltak fiúbarátaim is, de elenyésző számban. A lányok társaságában mindig jobban éreztem magam, oly érzés fogott el gyakran, hogy én is “közéjük” tartozom, (Csak meleg vagyok.) persze a többi srác ezt egy idő után eléggé furcsállta, és kezdődtek a hátam mögött a sugdolózások, buz*zások. Időközben elkezdtem heteropornót nézni, de akkor is csak olyanokat ,amelyekben számomra vonzó volt a férfi, de akkor ezt egyáltalán nem mertem bevallani magam. Egy idő után áttértem a melegpornóra , sokkal jobban tetszett, de rettenetesen szégyelltem. Így kezdődött ez a macska-egér játék, mikor hetero-, mikor melegpornót néztem. Nagyjából 15 évesen pedig “magamnak coming outoltam”, hogy na, akkor én biszex vagyok. Felemelő érzés volt, viszont akkor is éreztem, de megint nem vallottam be, hogy ez talán nem így van. Azt mondtam magamnak, hogy én csak és kizárólag lánnyal jönnék össze, fiúval biztos nem. Ebben az időszakban volt, hogy azt hazudtam magamnak, hogy tetszik egy lány, akivel tényleg jóban voltunk, a fiúk pedig nem is érdekelnek, tehát biztos hetero vagyok, csak ez egy ilyen serdülőkori kíváncsiság volt az én részemről. 😆 Megközelítőleg 2 évig váltakozott, hogy volt, hogy heteronak, volt, hogy biszexuálisnak gondoltam magam. Aztán végül csak-csak bevallottam magamnak, hogy meleg vagyok, és most már teljesen meg vagyok győződve, hogy ez így is van, bármennyire is rögös volt az út ideáig eljutni.😅 Ez már tényleg nyújtotta azt az érzést, hogy önmagam vagyok! 😌

18/F

Én még ált. isk. alsóban ismertem fel hogy sokszor a lányokkal játszom, s mondom ebből baj lesz, valaki még felfigyel rá esetleg megszégyenítenek, így 7-8 évesen ezért már tudatosan inkább a srácokkal kezdtem barátkozni. De jó fiú voltam, nem igen nyeltem be ezt az érthetetlenül buta, rossz fiús viselkedést. úgyhogy csak annyira amennyire tudtam, de a bandázásból, iskolai utáni dolgokból kimaradtam, szociálisan talán itt kezdtem meghúzni magam. Van emlékem alról, hogy még alsóban fantáziálok, milyen lehet egy férfi pénisze, megnézném, megfognám, odabújnék... ennyi. 8. osztály végéig olyanok megtörténtek, hogy ..jó maszturbálok de nem gondolok fiúkra, jó maszturbálok de minél ritkábban, mert biztos túl sok az a heti egy fiúkra gondolva. Jó maszturbálok de ez volt az utolsó, hogy fiúkra, jó maszturbálok, de majd sok év múlva azt mondom aszexuális vagyok hogy megmagyarázzam miért nincs barátnőm. Jó, meleg vagyok, és nem is tudok megszűnni melegnek lenni. Akkor legalább aggódhatok a gimi miatt, ahol új srácok és lányok, nagyobb teret kapó szexualitás. Na ott már féltem, hogy túl nagy energia lesz titkolni. De jó gimnáziumi éveim voltak, persze volt egy pár mikor kamuzni kellett, de volt vészes. Gimiben már teljesen megbékéltem a melegségemmel, inkább a türelmetlenség volt jellemző, hogy mikor lesz vége a titoknak....23 évesen lett vége, s kicsit bizonyos értelemben még mindig tart. Hát mikor olvasom hogy valaki tizen-X évesen otthon elmondta már... elfog egy fajta fájó irigység. Nekem akkor a szüleim váltak, stressz volt a családi vállalkozás miatt, és végre kicsit szociálisabb életemmel kitörtem a perifériáról, ha nem is nagy sikerrel. Nem tudtam megtenni, annak ellenére, hogy volt olyan akiknek elmondhattam volna,..bár el is mondtam nekik 5-8 évvel később. Hosszú volt, és akik miatt titkoltam - a szüleim, hogy ne legyen nekik nehéz - utólag nem váltottak ki belőlem olyan érzést hogy azt mondjam ezért hú de megérte.

27F

A tesi öltözőben mindig is erősen érdekeltek az alsógatyás osztálytársaim. Elképzeltem, kinek milyen lehet alatta, elölről és hátulról is. Az edzésen pedig vég nélkül bámultam a meztelen társaimat az öltözőben és a zuhanyzóban. De mégsem sem emiatt kezdtem gyanakodni magamra. Ugyanis a fiúk és nemi szerveik, illetve fenekük iránti komoly érdeklődésemet "normálisnak" gondoltam. Meg voltam győződve, hogy minden fiút pont ugyanúgy izgatnak ezek a dolgok, ahogy engem. 11-12 éves koromban kezdtem észrevenni, hogy bizony a többi fiút egyáltalán nem érdeklik úgy a társaik, mint engem. Engem tehát fordított módon nem a fiúk iránti saját érdeklődésem (amit általánosnak véltem) vezetett rá, hanem ezen érdeklődés hiánya a többi fiúban. Nyilvánvaló lett, hogy különbözök tőlük. A különbözőség pedig a fiúk iránti érdeklődés volt. Ez adta azt a döbbenetes gondolatot, hogy meleg lehetek. Én ezért kezdtem gyanakodni magamra 11-12 évesen.

Aztán a gyanúm egyre erősebb és erősebb lett. Konkrét fiúkhoz köthető homoszex vágyak és erős homoerotikus fantáziák is rendszeresen jelentkeztek. Nehéz határt húzni, mikor lett egyértelmű. Az edzésen volt egy fiú, aki nagyon tetszett. Pontosabban nagyon sok fiú volt aki az edzésen tetszett, de egyikről gyanítottam, hogy ő is meleg. Ő pedig rólam sejtette meg ugyanezt. Már hosszabb ideje finoman puhatolóztunk egymásnál, félénken közeledtünk, bátortalan jeleket küldözgettünk, burkolt megjegyzéseket, hogy bejövünk egymásnak. Lassanként alakult valami, amit egyikünk se tudott titkolni a másik előtt, hogy több mint haverság. Közben magunkat becsapva úgy csináltunk, mintha csak haverság lenne köztünk. Aztán 13 és fél évesen egy edzőtáborban összejöttünk és a közösülésen kívül szinte mindent csináltunk. Talán ez volt az a pont amikor egyértelművé vált, hogy visszavonhatatlanul meleg vagyok. Tudtam, hogy ezentúl nekem ez kell, csak fiúkkal akarok lenni. Bár a lelkem mélyén már az ominózus edzőtábor előtt is meglehetős biztos voltam ebben.

ezt csak érzi ember

nem kell túl bonyolítani