Nem bántásból kérdezem csak kivácsi vagyok, nektek nem baj hogy ilyenek lettetek?

7 es pont hogy te szorulnál terápiára és az nem jelenti hogy valaki gyagyás pont az ilyen gondolkodás miatt van nagyon sok embernek problémája mert nem mer szakemberhez fordulni hiába lenne rá szüksége egy depresszió vagy bármilyen felnem dolgozott esemény miatt.

Soha semmi hátrányom nem származott emiatt. Középiskolában az osztály kedvence voltam. Mindenkivel jól kijöttem, mindenkihez volt pár kedves szavam, mindenkivel könnyen megtaláltam a közös hangot. Nagyon jó fej osztálytársaim voltak. A mai napig kedvelem őket és az osztálytalálkozókon rendszeresen szinte kivétel nélkül mindig mindenki ott van, eljön, megjelenik. Nem csak én voltam "más" az osztályban, hanem egy másik srác is rajtam kívül. Sohasem éreztem magam kívülállónak vagy kirekesztettnek, elfogadott a közösség olyannak, amilyen vagyok. Amikor a többiek bulizni mentek, ha ki akartam volna maradni a buliból, akkor sem tehettem volna meg, mert nem engedték volna a többiek. Mindig minden marhaságban, jóban-rosszban közösen benne voltunk mindannyian és mindig kiálltunk egymás mellett, egymásért. A tanáraink szerint is ritkán, csupán 15 évente fordul elő ennyire összetartó osztályközösség, mint amilyen a miénk volt. Talán szerencsénk volt, vagy a sors akarta így, nem tudom, de mindannyian hálásak vagyunk ezért a mai napig. :) Ilyen is van. Egyáltalán nem éreztem kirekesztettnek magam. Engem így fogadtak el a többiek, mást meg máshogyan. Mindenkit úgy, ahogyan, amilyen volt. Nem ítélkeztünk egymás felett. Nem volt klikkesedés, hanem tényleg valódi közösség voltunk, amely közösségnek mindenki teljesen egyformán hasznos és egyformán fontos tagja volt. Rengeteget tanultunk egymástól emberileg.