Ha néha ágyba bújok egy idősebb férfival, még nem leszek csaták homár ugye? 18/f

Alea iacta est- a kocka el van vetve. Caesar sem Rómát akarta megtámadni, de azért átlépte a Rubicont.

Hogy mi leszel, elválik, hogy mi vagy, már tudható.

Mint mikor egy megcsaló mondja, hogy nem szándékos volt, csak megbotlottam, NÉHA :D

Erre is azt mondtam, hosszú rögös út vezet a boldogsághoz :D

"Szeret engem."

Csak a 18 évedet szereti.

Kedves Kérdező!

Könnyen megy az embereknek a véleményezés, a megítélés, az elítélés – különösen akkor, ha névtelenül és arctalanul megtehetik. Jómagam is tudom, hogy le lesz pontozva a válaszom, de válaszolok.

Abban az esetben, ha vágyva a másikra, vagy a másik érintésére, úgy vagy jelen abban az együttlétben, hogy örömöt okoz a Számodra, vagy vágyod az izgalmat, amit jelent fizikailag, akkor bizony szembe kell nézned azzal, hogy nem vagy hetero, hanem – amennyiben a lányok vonzanak, talán bi.

Amennyiben azonban nem vonz, nem izgat az együttlét, ellenben „hagyod, hogy megtörténjen”, hagyod, hogy kedvét lelje benned, vagy esetleg tevékenyen, de öröm/izgalom érzet nélkül teszed, akkor – az eddigi hozzászólókkal ellentétben – el tudom képzelni hogy hetero vagy, nem meleg, és még csak nem is bi.

Mondják, hogy ha már a száddal kényezteted, akkor nem lehetsz hetero, mert hetero férfi undorodna a cselekedettől. Alapvetően igaz lehet, főleg ha már kialakult, megcsontosodott szexuális identitással bír az illető, vagy összekötötte gondolatban a másik testét a tabu-szemlélettel. Nem vitatom.

Ugyanakkor van olyan érzelmi kötődés vagy érzelmi defektus, van olyan megfelelni vágyás, van olyan mértékű, a másiknak, vagy a másik jóindulatának elvesztésétől való félelem, ami felülírja az alap berzenkedést. Sok aszexuális él így kényszer-testiségben, vagy sok esetben történik meg (nem anyagi érdekből így tevő) fiatal lányokkal is, akik fizikailag nem vágynak a pasira, akivel vannak, de megteszik, amit kell ahhoz, hogy egy nem egészséges kapcsolatban megtarthassák az érzelmi pótapát…

A válaszom tehát alapvetően az, hogy szerintem ettől nem vagy feltétlenül „csatak homár”, ha fizikailag tényleg nem vonz ez a testiség.

Ugyanakkor anélkül, hogy bántanálak, úgy érzem, fel kell hívnom a figyelmedet: ez a kapcsolat káros.

Káros, azért, mert önértékelési zavarokhoz vezet Nálad. Káros, mert benne van annak a nagyon komoly esélye, hogy később, amikor megszakad majd a „mentori” kapcsolat, még komolyabb önmarcangoláshoz, önvádhoz vezet majd ez, az akkori múltad eseményeként, és ráadásul nem is lesz Melletted a „mentorod”, hogy segítsen ezt feldolgozni.

Káros azért, mert a fogalmazásodból („csatak homár”) látszik az érzelmi viszonyulásod, és ha ezt a „mentorod” nem vette észre, akkor nem figyel Rád kellően, ha pedig észrevette, de fontosabb a kielégülése, mintegy „ellenszolgáltatásként” az életvezetési tanácsaiért, akkor nem vagy számára annyira fontos, mint a saját szexuális kielégülése. Ha pedig ezek bármelyike igaz, akkor ez nem egy igazi „mentori kapcsolat”, mert nem a Te érdekedet szolgálja ténylegesen, hanem kihasználja azt az érzelmi kötődést, amit Veled kialakított, és ezáltal kihasznál Téged.

Nem, nem vagyok sem prűd, sem homofób.

El tudok képzelni olyan kapcsolatot a mai világban is, ami az antik hellén közegre volt jellemző, ahol a tapasztaltabb férfi nem csak szexuálisan „avatta be” a fiatalabbat, a felnövekvőt, hanem mentora, útmutatója, értelmi-érzelmi felnőtt segítője volt a világ dolgaiban való eligazodáshoz.

Azonban csak akkor tartom ezt „vállalhatónak”, „etikusnak”, nem elítélendőnek, ha mindkettőjük _teljes_ megelégedésére szolgál ez a kapcsolat.

(Jómagam mindent megadnék egy ilyen kapcsolatért, de csak ha így, mindkét fél teljes megelégedésére szolgálna.)

Ha nem így van, és valóban fontos nekem a másik, vagy legalább alapvetően korrekt és tisztességes vagyok, akkor anélkül használom a közöttünk kialakult bizalmi viszonyt az Ő fejlődésének segítésére, hogy „ellentételezésként” elvárnám Tőle, hogy ágyba bújjon velem.

Nálatok ez – mint ahogy magából a kérdés feltevésének tényéből, és a szóhasználatból is látszik – nincs így. Nem kölcsönös megelégedésre szolgáló kapcsolat ez köztetek.

Ha pedig nincs így, akkor ez nem egy vállalandó kapcsolat, mert érzelmi kötődéseddel visszaélve kihasznál valaki, akinek fontosabb a saját öröme, mint a Te sorsod, a Te egészséges pszichés, lelki fejlődésed.

Csalódás ez? Igen. Rossz érzés szembenézni ezzel? Igen. Meg kell tenned mégis? Igen.

Miért? Mert előbb vagy utóbb ezzel szembesülni fogsz, de ha utóbb, akkor még erősebb lesz az önvád, még erősebb a csalódottság, és még az az önmegnyugtató tudat sem lesz ott, hogy Te döntöttél a kapcsolatból való kilépés mellett, csak az, hogy megtévesztettek, kihasználtak, hogy sodródtál, és eldobtak.

Többet érsz annál, hogy egy kötődési zavarokat, kialakult vagy tudatosan kialakított bizalmi kapcsolatot, lelki sérülékenységet kihasználó ember „kiszolgálója” legyél, aki valójában nem figyel Rád, nem ismer Téged, vagy figyel és ismer, de nem vagy fontosabb számára az ösztöneinél.

Többet érsz ennél, és ha nem nézel ezzel szembe, ha benne maradsz egy ilyen kapcsolatban, akkor sajnos – innentől fogva, hogy felismerhetted az összefüggést, a történést, a folyamatot – csak magadat teheted majd felelőssé a történtekért. Ez akkor is igaz, ha manipulatív módon elérte, hogy bizalmat érezz felé, hogy árulásnak érezd már komolyan venni is azokat, amiket a motivációjáról, az önzőségéről írtam.

Mégis: többet érsz ennél!

Megérdemled, hogy a bizalmadra, amit egy mentornak megszavazol, rászolgáljon az illető. Megérdemled, hogy valóban a Te fejlődésedet szolgálja egy ilyen kapcsolat, és ne azét, aki a testeddel együtt a lelkedből is többet vesz el, mint amennyit fejlődni segít. Megérdemled, hogy akiben bízol, ne az elkerülhetetlen csalódás, kiégés, megkeseredés felé tereljen, hanem a kiegyensúlyozottabbá és teljesebbé válás felé.

Sajnos – a tapasztalataim alapján – tartok attól, hogy hiába írtam le ezeket Neked, és az esetleg e sorokat olvasó hasonló helyzetben lévőknek, de a lelkiismeretem megköveteli, hogy megtegyem.

Mindenesetre kívánok Neked sok erőt a szembenézéshez, a helyes döntés meghozatalához, valamint a nehéz és fájdalmas folyamat végigviteléhez!

A 19-es válasz egy nagyon szépen megfogalmazott, nagy igazságokat tartalmazó , akár kisebb tanulmánynak is mondható !

Aki írta, egy értelmes és lélekhez értő ember, ismeretlenul is tisztelem, mert nagyon elgondolkodtató és megfontolandó a véleménye..

Egy apró kérdésem lenne, így zárásképpen...és talán nem is olyan apró..

Sokan vagyunk, akik tudnánk szeretni,mindenféle érdek,kihasználás nélkul , mi miért nem kapjuk meg az élettől a boldogsághoz,szeretethez való hozzájutást ?

Miért kell itt olvasni a sok kihasználásról szóló kérdést, és elgondolkodni azon, milyen azok értékrendje, akik másokat szeretet okán testileg, vagy lelkileg kihasználnak? És milyen azoké, akiknek ez megfelel?

És ha mi megismerunk egy olyat, aki szimpatikus,de előtte már kihasználták, akkor nekunk kell lelkileg helyrehozni őt?

Nagyon nem értem azokat, akik szeretetnek fogják fel, ha testileg használják őket, mindegy melyik fél hány éves...

Lehet, én vagyok a prűd,de képtelen lennék más helyzetével,korával,gyengeségével,gátlásaival,alázatával,rajongásával,kisebbségi érzésével vagy biztonságkeresésével visszaélni...