Hogyan tettétek túl magatokat egy szakításon úgy, hogy nem múlt el bennetek a szeretet és a jó érzés a másik fiú iránt, hiányzik és nem tudtok mit kezdeni magatokkal? Mit csináljak, mit ne? Ötletek, tippek?

Köszönöm szépen mindenkinek a választ! Hasznosak voltak a tanácsok, történetek, igyekszem találni valami megoldást, ami nekem is beválik. Aki még szeretne és tud, írjon nyugodtan, hálás lennék.

Én is szeretem kiírni magamból a gondolataimat, mondhatni egy naplót vezetek, de nem rendszeresen, csak ilyen alkalmakkor, ha valami nehézség van. Ez szokott segíteni. Vagy ha beszélek róla a barátaimmal, anyukámmal. Illetve, hirtelen ötletből, újra elkezdtem ismerkedni neten, felregisztráltam. Úgy voltam vele, nincs veszíteni valóm, úgy se 2 nap alatt fogok mást találni, addig meg beszélgetek maximum másokkal. Bár nem tudom ez mennyire volt jó ötlet, ha hiányzik a vele töltött idő, és rá gondolok, és arra hogy elhagyott és becsapott...

Röviden a történetem: igaz, nem sokat voltunk együtt, de én nagyon jól éreztem magam, nagyon megkedveltem, kicsit megszerettem. Igazából ő volt az első párom, első romantikus élmények, és ez meghatározó volt. Ő is megkevelt engem, sőt ezt ki is fejezte nem egyszer elsőre, fizikailag is (puszi, kézfogás, csók, ölelés), és szavakban, tervezgettük a többi randit, eljött értem, hazavitt mindig. Ő mondta először, hogy kedvel, utolsó alkalommal, hogy szeret. Semmi gond nem volt, legalábbis én nem éreztem, ő is nagyon jól érezte magát a randik alkalmával. Erre, egyszer csak a semmiből, 2 nap eltűnés után, ír egy üzenetet, hogy van valakinek, akivel nem akarja elrontani, mert velem nem érzi azt, amit szeretett volna, és elköszönt. Szóval elhagyott, úgy, hogy előtte nekem mondta, hogy szeret és a barátja vagyok, az övé vagyok. Én meg eléggé beleéltem magam, mert egy rendes, figyelmes, kedves fiút ismertem meg, ő kezdeményezett már az első alkalommal, és külsőre is eléggé tetszett, a stílusa vonzó volt. Nem volt tökéletes, de senki sem az, és nekem ő nagyon az esetem volt. Szóval nem értem, és még mindig kábult vagyok emiatt. Hogy tehette ezt velem, ki az a másik fiú, miért jobb nálam, vagy ki változott meg 2 hét alatt benne, amíg nem tudtunk talalkozni. Talán a volt barátja? Vagy közben másokkal is ismerkedett? Nem tudom. De ez szar érzés, hogy csak így dobnak, átverik az embert, előtte hitegetnek. Ennyire félreismertem? Ennyire felszínes lenne, és nem is gondolta komolyan, amiket tett és csinált? Nem tudom, semmit nem tudok, de remélem egyszer elmúlik, hiába szerettem vele lenni, de fájdalmat okozott.