A hosszú ideje kapcsolatban levő fiúk hogyan dobják fel a kapcsolatukat, ha kezd ellaposodni?

Szerintem ezt vele kéne megbeszélned.

De gondolom a megoldás az, ha találnátok valami közös programot. Esetleg menjetek nem emberek közé valahova, pl. kirándulni. A lényeg, hogy legyenek új ingerek.

Heló!

Saját tapasztalatból azt tudom mondani, hogy:

Gondold át a következő napokban, miért éri meg neked ez a kapcsolat, és mi az, ami nem tetszik. A legfontosabb, hogy több legyen a jó számodra, mint a rossz, elvégre évekről, évtizedekről beszélünk. Egy kapcsolat nem az önfeláldozásról, hanem a kölcsönös kompromisszumokról szól egy nagyon jó dolog érdekében. Ha viszont ez a "nagyon jó" már nincs meg, nem szabad, hogy szenvedj olyan dolgokért, mint "már 10+ éve megy, meg kell őrizni" vagy "olyan régóta ismerem, ki kell tartanom"...

A másik, hogy kiderítitek együtt, mi lehet a barátoddal. Erős a gyanúm, hogy depresszió lesz.

Ha viszont úgy jársz, mint én (fiú-lány kapcsolat), akkor ideje szakítani.

Én a szakításunk után láttam be, hogy a lehető legjobban jártam, mert az "introvert" párom, aki nem csinált semmit, nem ment sehova, csomó mindenről lemaradtam miatta (hogy néz ki, hogy egyedül megyek nyaralni strb.) mindig talált kifogást, és úgy éreztem, ha nem fogadom el, én vagyok a rossz. Holott már látom, hogy csak egy vámpír volt, akinek nem is kellett kapcsolat (nem is érdemli meg), csak valami utánzat, aki egyszerűen egy rossz ember (pontosan tudta, mit okoz, mit csinál, mégse tett ellene, aztán kb. rám lett fogva, hogy akkor miért nem szakítottam előbb... persze, ő vetett véget az egésznek, miután éveket és rengeteg mindent áldoztam fel)

Azóta új párom van és ég és föld minden. Minden.

Én is olyanokkal etettem magam, hogy "10+ év, ez különleges, fenn kell tartani, mindent bele kell adni, meg kell menteni...". Most már látom, hogy a legnagyobb hiba, ha ezt csinálod és nem azt, hogy "Jó ez nekem vagy nem?"

Fókuszálj magadra és ha kell, engedd el, mert egy életed van.

Mi változott az életetekben, ami miatt ennyire passzív lett, "eltunyult"?

Egy kapcsolatban az egyik legfontosabb dolog a kommunikáció. Sokszor kisebb problémák is nagyra tudnak nőni, akár szakításhoz is vezethetnek csak azért, mert nincsenek időben megbeszélve.

Mondd el a párodnak mindazt, amit ide leírtál; a reakciója után könnyebb lenne tanácsot adni.

Hát..

A változás hosszú folyamat, ha sikerül elindulni azon az úton. A türelmetlenséggel buknak bele sokan. Persze 30 évesen ezzel tisztában vagy gondolom, de akkor is fontos hangsúlyozni.

Aztán depresszióra szerintem is lehet tippelni, vagy elhúzódó kapunyitási pánikra?, életközepi válságra.

Ami szerintem fontos, hogy mondjátok ki őszintén magatoknak, hogy mi van, és mi nincs. Mit vártok egy kapcsolattól,magatoktól mint egyéntől, mi hiányzik,mi veszett el - tehát folytonos újradefiniálás!, s nem az hogy 12 éve összejöttünk és akkor annyi.

Nehéz a lélek legmélyéről beszélni, mást és önmagad kritizálni. De eddig azt tapasztaltam, amikor rálelsz egy pillanatnyi igaz őszinteségre az mindent elindít a megoldás felé, amit lelki békével nyugtázol. A lelki nyugalom s béke így nem a problémák hiánya, hanem a garancia, hogy dolgozol a problémákon, ami nem is probléma hanem már vágyott feladat ami a választott célodhoz vezet. És hol találod a nyugalmat, hát ott amikor a lelkedbe nézel, túl a kényelmetlen érzéseken, ahonnan többnyire vissza szoktunk fordulni.

példa: nem voltam megelégedve a testalkatommal. De belül mindig is az zavart, hogy nem is tettem érte, hogy változzak e téren -ehhez kelltt idő ,hogy megfogalmazzam, amihez az kellett, hogy nem elhesegettem hanem kibogoztam a fusztrációm. Amióta kicsit edzek, odafigyelek, hogy mit eszek és milyen napszakban,- bár talán most is úgy nézek ki még ahogy előtte, mégis- más érzés most, igazán pozitív érzetem van, ami még serkenti is ezt az egész folyamatot.

Nem igazán konkrét táncsokat írtam, hanem kicsit filozofáltam, hátha segít valamit.

"Beveszünk egy lanyt"

Ebben a kategóriában az nem megoldás.