Szeretsz melegnek lenni?

Őszintén nem tudok erre a kérdésre válaszolni, elfogadom magam és örülök az miatt, hogy sokkal elfogadóbb vagyok a lmbtq iránt és ezt annak köszönhetem, hogy meleg vagyok. Azért is hálás vagyok mert a melegségemnek köszönhetően sokkal többet tudok a szexualitásokról és a szex veszélyeiről nagyon sok fiatal aki nem tud sokat a szexről és hetero 15-18 évesen lefeküdtek egy lánnyal védelem nélkül és a lány terhes lett, több ismerősöm is van aki erre a sorsra jutott, és örülök, hogy nem vagyok az egyikük, úgy érzem egy nagy hülyeség gyereket vállalni ilyen fiatalon, 16-18 évesen még gyerekek vagyunk, és nem arról kéne törődjünk melyik pelenkát kell meg vegyük az újszülött gyerekünknek. Hálistennek most már sokkal többet tud ez a korosztály arról mennyire fontos a védelem szex közben, de még így is vannak esetek amikor egy 13 éves lány terhes lesz. Kicsit sajnálom, hogy nem élhetem meg azt a ideális férj feleség kapcsolatot és idővel a gyerek vállalást, vannak utak melegnek gyereket vállalni, viszont egyre nehezebbek és nagyon sok macerával jár. Kicsit szar érzés, hogy középsuliban nem voltam kapcsolatban, és míg a osztályom nagy része az első szerelmével volt én depresszióban a szobámban ültem és az öngyilkosságon gondolkodtam. Ott

van még a coming out, aminek soha sem lesz vége, és szinte biztos, hogy (legjobb esetben) legalább egyszer találkozol olyannal aki nem fogad el és kiközösít. Viszont most már hálás is vagyok a melegségem miatt, mivel a legtöbb hetero kapcsolatban sokkal nagyobb a nyomás rajtad, mikor lesz gyerek, házasság és ha mindez meg van és véletlenül tönkre megy a kémia a párod és közted, akkor a legtöbb ember együtt marad csak a gyerekek miatt, ami több kárt okoz mint, hogy bármit is segítene a gyerekek mentális egészségének, és a tudat, hogy nincs kiút a kapcsolatból és a elkötelezettség megrémít.

Igen

Nem vagyok csajos, nem vagyok feminim, full heteros pasinak tűnök

A barátaim, szüleim tudják, néhány kollégám is, semmi problémám nem volt belőle, csak el kellett fogadjam így magam.

Ahogy szegény nagymamám mondta mindig mindenre: Ez van, ezt kell szeretni

Mikor rájöttem (12-13 lehettem), akkor sokat küzdöttem magammal, ahogy az 5-ös is írja, korombeliek szerelmesek voltak, élvezték az életet, én meg küzdöttem saját magammal.

Állandóan a társadalomnak akartam megfelelni. 22 éves voltam mire elfogadtam önmagam.

Az ember másképp látja a dolgokat gyerekként, tiniként és felnőttként is.

Akkor fogadtam el önmagam mikor rájöttem, hogy a társadalom csak akkor találja meg az embert amikor bele akarnak pofázni az életébe.

Ha lelkileg vagy anyagilag bajban vagy, szinte senki sem emeli fel a telefont és kérdezi meg: mi bánt? Meghallgatlak. Segíthetek valamiben?

Bezzeg mikor valamiben sikeres vagy / sikereket érsz el, akkor megtalálnak mindenféle ismerősök, hogy lehúzzanak. Akkor feltudják emelni a telefont.

Ne foglalkozzatok senkivel, a lényeg, hogy a saját helyzetedből hozd ki a lehető legtöbbet.