Passzívok! Milyen pszichés gondolatok, érzések játszódnak le bennetek amikor magatokba fogadtok egy másik férfit? Az elsőnél nem volt bennetek ilyen bűntudat, hogy miért nem a csajokkal éreztek ilyeneket?

A lányok biológiailag képtelenek megdugni, mert tudod... Nincs olyan nemi szervük.

Ezáltal ezt az érzést nem kaonád meg lánytól. Tehát nincs bűntudat.

Soha életemben nem volt bűntudatom emiatt. Volt barátnőm korábban, akivel csak a csókig jutottam, nem szexeltünk, addig nem jutottunk el, nem vonzott a szex gondolata se (vele), pedig tetszett, szép lány volt. Már a csók sem jött be vele, sem a tipi-tapi. Mondom, ha ez így nem hoz lázba, akkor próbáljuk ki sráccal is. Kipróbáltam, jééé, ez urva jó, ez kell nekem, ez tetszik nekem igazán! Ez vagyok én! Hú, de jó volt! Úgyhogy nem volt bűntudatom amiatt, ami tetszik, ami vonz.

Szerintem bűntudata inkább azoknak van emiatt, akik még nem fogadták el magukat 100%-ban, akikben még vannak kérdések, félelmek a melegségükkel kapcsolatban, akik meg akarnak felelni a környezetüknek és a berögzült társadalmi elvárásoknak. Amikor az ember már úgy áll hozzá, hogy nem érdekel ki mit gondol rólam, én akkor is úgy leszek boldog, ahogy az NEKEM jó, és nem pedig úgy ahogy mások elvárják azt tőlem, akkor már nincsenek ilyen gondolatok és megfelelési kényszer, meg bűntudat, hogy "nekem ezt a csajokkal KELLENE így éreznem, nem a pasikkal". Szrd le, ki mit gondol rólad, törődjön mindenki a maga dolgával. Te meg cselekedj úgy és éld úgy a saját életed, ahogy az NEKED jó. A saját életed éld, ne másokét.

A kérdés első felére válaszolva pedig (Milyen pszichés gondolatok, érzések játszódnak le bennetek amikor magatokba fogadtok egy másik férfit?): Az játszódik le bennem, hogy szeretem őt, most eggyé válhatok bele testileg-lelkileg, összeforrhatok vele, átadhatom magam neki teljes mértékben, maximálisan kiteljesedhetünk egymásban mindketten. Plusz még grátisz, hogy fizikailag is örömet szerezhetünk egymásnak, nem csak lelkileg. Magadba fogadni valaki mást, a saját testedbe fogadni valakit az egyik legbensőségesebb érzés lelkileg. Egyáltalán nincs bűntudatom emiatt. Ha nem fogadnám el magam teljesen és meg akarnék felelni a társadalmi elvárásoknak, akkor biztos zavarna és bűntudatom lenne. De ha az ember túl van már ezen és nem foglalkozik idegen emberek véleményével, csak szabadon megéli a szerelmet mindenféle szorongás és belső feszültség nélkül, akkor ez az egyik legszebb érzés a világon. (Bocs, hogy uniként válaszoltam, nem full passzívként.)