Mit tegyek ilyen helyzetben?

Szeretnék tanácsot kérni. Most vagyok 26 éves. Sajnos eljutottam arra a pontra az életemben, amikor nem tudom mihez kezdjek. Teljes depresszióba estem hónapok óta, nincsenek barátaim, nincs munkám, kilátástalan lett a jövőképem. Persze munkát keresek, csak az előző helyeken engem ért dolgok a melegségemmel kapcsolatban nagyon megviseltek lelkileg és egyszerűen már félek bárhová is elmenni interjúra vagy próbanapra mert nem akarom, hogy megint piszkáljanak ez miatt, elég volt már. Ez mellett persze belecsúsztam abba is, hogy a hiteleimet nem tudom fizetni hónapok óta, már lassan többet kell visszafizetnem mint amennyit felvettem, akkor mint kiderült mivel nem voltam bejelentve, ezért a tb-m is nem kis összegben felgyűlt tartozásnak, ezen kívül 1 embernek tartozom még egy kisebb öszeggel is. Egyszerűen lelkileg teljesen összetörtem, már úgy vagyok vele, hogy lesz.rom az egészet, ezt valószínűleg nem fogom tudni megoldani, lehet inkább hagyni kéne a francba. Nekem ez azért is furcsa, mert a vírus előtti időszakban nem mondom hogy semmi gondom nem volt, de nem kellett kérnem senkitől kölcsön, a hitelemet is tudtam fizetni, bejelentett munkám volt, minden jó volt. De utána...ez olyan most, mint amikor valaki a csúcson van és valami megváltozik és hirtelen a föld alatt találja magát. Én értem, hogy az élet olyan hogy egyszer fent egyszer lent, de nekem most több a lent, már már túl sok. És itt vagyok egy full normális srác, beszélek angolul, normális vagyok mindenkivel, mindig is maximálisan végeztem a munkámat és az élet folyamatosan kib.szott akadályokat emel elém, amiből már elegem van. Plusz emelett meg kell küzdjek az emberek ítélkezésével is ugye. Elvesztettem a barátaimat is, nem volt sok de akik voltak ők tényleg igaz barátok voltak. Szüleim már nincsenek akik tudnának segíteni, csak nagyszüleim de őket hagyjuk. Itt vagyok a nagyvilágban semmi nélkül konkrétan. Régen annyira más volt minden, folyamatosan azon gondolkodom mi változhatott...én rontom el folyamatosan vagy valamit rosszul csinálok? Vagy ez egy lecke most? Sajnos az is baj nálam, hogy nagyon a múltban élek, ami tudom hogy nem jó mert a múlt az már múlt, de nálam ez egy védekezési reflex szerintem, hogy belemenekülök a régi dolgokba, mert ugye akkor minden jó volt, szép volt, sikerült minden. Most meg minden rossz, de tényleg minden. Mit kéne tennem szerintetek? Viccen kívül, de az öngyilkosság is megfordult a fejemben nem egyszer, egyedül azért nem tettem még meg, mert nem akarok szenvedve meghalni és olyan halál nincs ami fájdalom mentes.