Velem van a baj, hogy számomra a nyitott kapcsolat teljességgel elképzelhetetlen?

Nagyjából 3 éve élek együtt a párommal, ő az aktív, én a passzív fél.

A 3 év alatt már többször előkerült az ő részéről, hogy szeretné megnyitni a kapcsolatunkat, mert hogy ez sokkal jobban összeegyeztethető az emberi természettel, ezáltal például elkerülhetőek az ember háta mögötti megcsalások.

Azt mondja, hogy van egy olyan énje, amit velem nem tud megélni, mert arra vágyna, hogy egy nagydarab, határozott aktív férfi dominálja (én nem vagyok ilyen).

Nagyon sokat jár az agyam ezen a kérdéskörön, de egyszerűen képtelen vagyok nyitott lenni, számomra a nyitott kapcsolat teljességgel elképzelhetetlen. Nem azért, mert (ahogyan ő állítja) az egyház évszázadok alatt belénknevelt egy erkölcsi normát, szimplán érzem, hogy mérhetetlen fájdalmat éreznék, ha tudnám, hogy ő éppen egy másik férfivel bújik ágyba. Hiszen nekem is vannak olyan dolgok, amiket vele nem tudok megélni (egyszer-kétszer én is lennék aktív, de ő ettől elzárkózik), viszont én ezt a másik szerepet csak és kizárólag a párommal tudnám elképzelni, nem pedig egy harmadik féllel.

Sokat olvastam a témáról, szexuálpszichológussal is beszéltem, és ezek alapján az az érzésem, hogy a meleg kapcsolatok túlnyomó többsége nyitottan működik. Nálam ment akkor félre valami? Vagy csak szimplán naív vagyok? Hiszen véleményem szerint egy párkapcsolat alapvetően egy jól működő barátság, amelyhez a szexualitás egyfajta intimitást is kölcsönöz. De ha a szexualitást is kiárusítjuk, miben különbözik az egész egy barátság extrákkal típusú kapcsolattól? Arról nem is beszélve, hogy számmomra a szex az mindenképpen érzelmekkel van összekötve. Ő viszont váltig állítja, hogy ezek a dom-szub játékok egy harmadik féllel teljesen érzelemmentesek lennének, csak a szexuális vágy csillapítására szolgálnának.