Serdülők és szülők véleményére vagyok kíváncsi. Mit gondoltok a homoszexualitásról?

Szülő:

Sosem tartottam ördögtől valónak, azonban nem is érdekelt a téma különösebben. Addig meg sem fordult a fejemben, hogy mennyire fontos lenne ennek az elfogadottsága, amíg az én kisfiam 17 évesen be nem jelentette, hogy ő meleg. "Coming out" - olt modern kifejezéssel. Nekem nem volt ezzel semmi bajom, részemről nem kellett magyarázkodnia. Minden olyan volt mint addig. Valahol legbelül mindig sejtettem, hogy nem olyan mint a többiek, de erre nem is gondoltam. De okés, ez van. Aztán arra is gondoltam, hogy milyen nehézségei lesznek, amikor mások előtt is coming outol és köztudott lesz. De arra nem gondoltam, hogy annyi nehézség lesz amennyi lett. Onnantól folyton féltettem, mert tudtam, hogy egyre nehezebb lesz, még akkor is ha bizonyos barátainak (a legtöbb fiatalnak ez rendben van). De mégsem volt könnyű. Hirtelen sok csalódás szakadt a nyakába, sokan elfordultak tőle, a társai közül sokan, túl sokan piszkálták, csúfolták. Hiába volt minden, egy két év alatt vigasztalhatatlan lett. Már alig akart kimozdulni otthonról. Míg úgy döntött és én is így gondoltam, hogy tanulás közben külföldre utazik, dolgozni, tanulni hátha összeszedi magát. Fogalmam sem volt milyen mély depresszió amibe esett, és kint nem lehettem vele. Bár tudhattam volna, és sose bocsátok meg magamnak. Amikor a lakótársai (magyarok) értesítettek, hogy a kisfiam öngyilkos lett, nem tudták megmenteni, hónapokig én is meg akartam halni. Hazahozták, hogy eltemessük és időnként még ma is elájulok a temetőben. Aztán el kell nekem mondani, hogy mi történt. Máig gondolkozok, hogy hogy fogom ezt elviselni, mert még nem sikerült. Csak azt tudom, hogy nem tudom, megelőzhettem volna. Mi lett volna ha arra kérem ne coming outoljon? Mennyivel lett volna helyesebb, és jobb? De azért sejtem, hogy nem lett volna az. És ezért ebben a kérdésben manapság is ritkán mondok véleményt de akkor gyorsan elvesztem a fejem. Én csak azt tudom, hogy az én kisfiam jó gyerek volt, jó fiú volt, és semmit sem tett amiért bántani kellett volna. Meg azt, hogy erre az esetre csak annyit mondanak egyesek, hogy egy homokossal kevesebb. Tehát ne várja el tőlem senki, hogy a becsület szerint én toleráljam a meleg ellenességget.

Nem tudom hogy hogyan írjam le pontosan azt amit mondani szeretnék, ezért megpróbálok belevágni és majd kisül valami.

Nem igazán tudom elképzelni hogy hogyan érezném magam ha a gyermekem melegnek mondaná magát. Nem haragudnék rá vagy valami hasonló. De azt hiszem hogy szomorú lennék, mivel így nem tudom hogy lesz-e gyereke. Úgy érzem hogy az egy igazán szép és tiszteletre méltó dolog, amikor örökbe fogadsz egy gyermeket, és a sajátodként neveled fel. Úgy gondolom hogy nem számít hogy kié a gyermek, ha igazi szülőként neveled fel, úgy hogy valóban úgy viszonyulsz hozzá, mint ha a sajátod lenne.

Annak ellenére hogy így érzek, mégis maradna bennem szomorúság és hiányérzet hogy végül nem lenne gyereke.

Olvastam több hozzászólást is, és láttam hogy betegségnek, vagy valami "divat" féleségnek fogják fel a homoszexualitást. Szerintem nincs igazuk. Azonban azt látom hogy a melegfelvonulásokon, melyeknek az lenne a lényege hogy felnyissák az emberek szemét hogy a homoszexuálisok is ugyan olyanok mit akárki más, azt veszem észre hogy pont az ellenkezője történik. Én Londonban élek, és volt szerencsém figyelemmel kísérni hogy hogyan is zajlik egy ilyen felvonulás. Azt láttam hogy az elfogadás zászlaja alatt elfogadhatatlanul viselkednek. Sokszor a legtöbbüknek mindenük látszik egy-egy ilyen eseményen, és nem veszik figyelembe hogy gyerekek is vannak körülöttük. Amikor ezt látják a szülők, a felnőttek vagy akár a fiatalok, akkor ezt párosítják a homoszexualitással, és végül egy negatív kép alakul ki bennük. Így végül éppen az ellenkezőjét érik el ezek az emberek a felvonulással. Azt sajnálom hogy ott van annyi rendes ember, akik épp olyanok mint mindenki más, csupán csak melegek, és őket is elítélik az emberek olyanok miatt akik csak szimplán ostobák, és hülyeségeket művelnek mivel úgy érzik hogy megtehetik. Ha pedig egy éppésszel gondolkodó rájuk szól, hogy ezt nem kellene tenni, mivel csak többet árt mint használ, akkor azt mondják neki hogy szégyenli a nemi identitását. Úgy viszonyulnak hozzá mintha ő lenne az, aki rosszul látja a dolgokat.

Annyira sokoldalú ez a probléma, hogy ha tényleg értelmesen, kívülállóként próbálsz meg hozzászólni, akkor vagy az egyik, vagy pedig a másik oldal fog szétszedni. Azt hiszem hogy az ostobák és a gyűlölködők azok akik igazán nagy és káros hatással vannak a társadalmora, legyen az homoszexuális, vagy heteró.

A homoszexualitás és a biszexualitás nem zavar, de a transzneműség, a propaganda (pl. Meseország mindenkié) és a Pride igen.

A Meseország mindenkié-be beleolvastam, ezt úgy írom.

serdülő

Olyan nincs, hogy az egyik kisebbség nem zavar, a másik igen. (Mármint remélem érted, hogy gondolom.)

Van lmbt ismerősöm, aki szintén nem támogatja a könyvet.

de van olyan, hogy az egyik kisebbség nem zavar, a másik pedig igen :D

A melegekkel nincs bajom, de a cintányérokat nem kedvelem xd